Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár

1942. április 16., VII. rendkívüli ülés

u

volna.De salamoni figyelmeztetésnek elfogadhatjuk a meg nem valósítható ideát.ípen ma, a szinti- • •

zisnek is a discziplinák egymáshoz való közeledésének korában,amikor végre a szellemtudományi és szellemtörténeti, nagy egységek felé törekvő diszciplínák a terméketlen és öncélú specializálódás és a pozitivista materializmus járma alól fölszabadultak: visszafejlődés lenne a tanszékek körének túlságos megszorítása.Ilyennek a venia lerendi alkalmával van helye.Sajnos,épen ott nem szokták alkalmazni,pedig ott specialistára, részletmunkásra van szükség;mennél általánosabb egy magántanári tárgykör, annál módszertelenebb i's szakszerűtlenebb. A tanszék azonban magaslaton kell, hogy álljon, ahonnan átlátni a részletkutatásokat.legyen szabad Hóman Bálint szavait idéznem,aki eze- A két mondotta a magyar néprajzi Társaság közgyűlésén /Bthnogr.1940,2/:

Az elnöki székből figyelmeztetem a tárgyi néprajz és a folklore tudományának művelőit,hogy saját körükben dolgozva, a résztudomány mellett az egészet isszemük előtt tartsák és sohasem felédkezzenek meg az ethnolomiai tudományok emvséréről s más tudományokkal való összefüggéséről.

Világos beszéd ez,érthető belőle, aki hallgatja.Az idők jelének vehetjük azt a dicséretet,amit gunda Béla mond az ethnografus Viski KároÍvnak a Magyar nyelvtudomány Kézikönyvében megjelent tanulmányával kapcsolatban: "Képraj zi,nyelvi, történeti és földrajzi jelenségeket szintetizál Viski,

V, ^