Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1939-1940, Szeged

1940. január 25. V. rendes ülése

- 28 -sen a szakvezető tanárok tartanának, ami magával hozná azt is, hogy a gyakorló év az iskolai évvel valóban azonos legyen, tehát szeptember elejétől junius közepéig tartson, s csak a második évben végződnék május végén. Az első év volna alkalmas arra, hogy a jelöltek saját növendékeiken pedagógiai—lélektani kisérleteket végez­zenek, s a lélektanba - főleg annak isko­lai vonatkozásaiba - az eddiginél inten­zivebben vezettessenek be. A második év a gyakorlati tanitas ideje volna a még hátralevő pedagógiai és filozófiai tárgyak hallgatásával, s a tárgyak hátralevő részének iskolai láto­gatásával. Ezeket a látogatásokat a rokon­tárgyakra is kiterjeszteném - beosztás szerint - nem egy-egy órára, hanem egy­­egy tanegységre, mert a módszer helyessé­gét csak akkor láthatja a jelölt. Ezek­nek részletezése itt talán felesleges. A második évben tartandó gyakorla­ti tanításokat időközönként az igazgató­­tanács tagjai látogatnák, de nem a mai rendszer szerint, - mintegy vizsgasze­­rüen - hanem megfigyelőkként, akik meg­figyeléseiket nem a jelölttel, hanem ve­zető tanárával, illetőleg az intézet igaz­gatójával közölnék. Ez a módszer, amely félévenként legalább egy-egy tanegység tanítását és időközi ismétlését is köte­lezővé tenné, a vezetőtanárok részére sokkal inkább lehetővé tenné a jelölt megismerését, s igy a jelöltet természet­szerűen idegesítő látványos tanítást - u.n inintatanitást - kiküszöbölné. A jelölt minősítése igy természetesen a vezető-ta­nárra és az igazgatóra bizatnék, akik ilyenformán nem egy aggodalommal teli, jól—rosszul sikerült - vagy éppen a ta­nár szerint jól, de a tanácstag szerint rosszul, vagy megfordítva - tanitás után mondhatnának Ítéletet. Magától értetődik, hogy a jelölte­ket a gyakorló-években minden iskolai ad­minisztrációba - szertárak, osztályfő­nökség, irodai teendők - be kellene ve­zetni .

Next

/
Oldalképek
Tartalom