Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged
1939. január 26. V. rendes ülése
f- yi -E javaslatom, melyet jelentésem végén kivánok szabatosasban megfogalmazni, csak látszólag ellenkezik a Karnak idevonatkozó régebbi határozatával. Teljesen egyetértek ugyanis azzal a határozatban kifejezésre jutó állásponttal, hogy a magyar művelődéstörténeti tanszék jelen alakjában átalakításra szorul. Azonosítom magam azokkal az érvekkel is, melyek egy művészettörténeti tanszéknek karunkon való szervezését indokolják. Tekintettel mármost arra, hogy az idézett 1934-iki kari határozat a művészettörténeti tanszék szervezését épenugy nem indokolja, mint a művelődéstörténeti megszüntetését, legyen szabad e kérdésre vonatkozó véleményemet, melynek részletei a művészettörténet előadójával folytatott eszmecserén alapulnak, a következőkben összefoglalnom. A Kar tudományos és oktatói feladatának kielégítő megoldása szempontjából nem nélkülözheti tovább a művészettörténeti előadások ügyének intézményes, azaz tanszék szervezésével történő rendezését. A nagyokról nem is szólva, valamennyi közép-, sőt kis egyetem rendelkezik külföldön ilyen tanszékkel, melyeket a kultúrpolitikai felfogás a bölcsészeti karokon folyó munka nélkülözhetetlen tényezőjének tekint. Más példákról nem szólva, ily tanszék szervezésének szükségességére útmutatással szolgál a kolozsvári román egyetem, melynek művészettörténeti tanszéke, intézete és kiadványsorozata van. A művészettörténetnek a bölcsészeti karokon játszott szerepét mindenekelőtt e disciplina önmagában való jelentősége és fontossága indokolja. Más életmegnyilvánulásokkal ellentétben rendkívüli közvetlenséggel szólal meg a művészi alkotásokban az a humanum, melynek minél teljesebb megismerése a bölcsészeti karokon képviselt tudományszakok eminens feladata. Az a csodálkozás, mely a szemlélőt a művészi alkotásokon keresztül megnyi-
