Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

- 31 -szertani és gyakorlati szempontból egyaránt kívánatos átszervezést szorgalmazzuk.

Az átszervezés számára oly szempontot kell találnunk, melyben nem rejlik már eleve az elavulás veszélye s amely ugyanakkor az egyetemi oktatás céljait is biztosítja. Az a specializálódás, melyről az előzőkben szólottám, a magyar történet középkori, illetőleg újkori szakaszaival való foglalkozás irányában ment végbe. Ez a felismerés vezette a budapesti egyetemet, midőn teljesen párhuzamos jellegű két magyar történeti tanszékét, közép- és újkori magyar történeti tanszékké alakitotta át. Hangsúlyozni kivárom, hogy ez a felosztás csupán ésszerű munkamegosztást, nempedig merev kronológiai határok felvételét jelenti. A tudományos érdeklődésnek ugyanolyan spontán elágazása ez, mint pl. a klasszika filológia esetében a görög, vagy latin stúdiumokkal való foglalkozás s az ennek megfelelő tanszékszervezés.

Bármily aktuális volna is a művelődéstörténetnek magyar település- és népiségtörténeti tanszékké való átalakítására gondolni, ezt a megoldást még sem tartom megfelelőnek. Először is azért nem, mivel valamely tanszék feladatkörének egy bizonyos módszerrel, vagy korszerűnek látszó kutatási ágazattal való meghatározása mindig magában rejti a meghatározás elavulásának veszedelmét, másodszor pedig azért nem, mivel tanszékeink számához viszonyítva ily sajátos hivatásá katedra szervezése mindaddig korainak látszik, mig a magyar történet előadása általánosabb jellegű tanszékek létesítésével megoldást nem nyert. Éppen ezért úgy vélem, hogy a magyar művelődéstörténeti tanszéket újkori magyar történeti tanszékké, a magyar történelmi tanszéket pedig, melynek tanára a középkori történelmet műveli, középkori magyar történelmi tanszékké kellene átszervezni.