Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1937-1938, Szeged

1938. május 31. IX. rendes ülése

Jelent németnyelvű munkájában /Da« Tsohsnad-Temesvarer Bistum während der Türkenherr scheft, 244#1/ i» átvette* «Den Erfolg den die kaiserlichen Armeen erkämpften, rechtfertig^ das Vorgehen einer Reihe von Persönlichkeiten, die wie einst im Jahre 1526 Biecj^f Johann Gerwen von der Partei des Königs Johan von Zápolya 8U Ferdinand von Habeburg Übergingen”. Juhásznak a felszabadítás népi és politikai jellegéről vallott felfogása szerint ez a pártváltoztatás tehát egyértelmű a német birodalmi sorsközöeeég elismerésével, azoknak ez erőknek tudomásul vételével, melyek - mint fentebb idéztük -"das Schicksal dieser Gebiete stets an das Leis des Deutschen Reiches knüpften".

Aki ilyen tőrténetletlen erőszakosságra vetemedik, annál azon sem csodálkozhatunk, ha érzelmeit és céljait a jelent illetőleg sem titkolja. Juhász ismételten hivatkozik Temesmegye jeles történet íréjára, Ortvay Tivadarra, nevét azonban következetesen Orthmayr-Ortvaynak Írja éspedig oly müveinek idézése sorén, melyeken kizárólagosan Ortvay és nem Orthmayr, vagy pláne Ortvay-Orthmayr olvasható . Ez az idézésmőd nyilvánvalóan fel kívánja hívni a német tudományosság figyelmét arra, hogy a magyar szakirodalom "hivatalos" nevei mögött valójában ismerős német nevek rejlenek.

Egészen természetes, hogy Juhász Kálmán c jellegzetes nézetei és módszerei nem maradhattak rejtve sem a német, sem pedig s magyar történettudományi kritika számára. Az alábbiakban két példát hozok fel arra, hogy Juhász Kálmán müveiben magyar és német bírálói elsősorban a ber.ntikrejlő s nem is igen titkolt tendenciára lettek figyelmesek.

Magyar részről a jeles településtörténés», Fekete-Kegy Antal foglalkozott Juhász Kálmánnak a osanádl püspökségről Írott németnyelvű munkájával a Századok 1933» évfolyamában. Megállapításait annál jellemzőbbnek tartom, mivel Fekete-