Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1937-1938, Szeged

1938. május 31. IX. rendes ülése

legsűrűbben lakott s egyben legmagyar^áabb vidékévé. Éppen Juhásznak, a Csanádi egyházmegye régi monostoréi történetírójának kellett volna megállapítania es egyház, a magyar népiaég éa a kultúra teremtés történeti tényezőinek állandó és szételemezhetetlen kapcsolatát ebben as országrészben* Miképen lehetne germanisch-christlich veretű az a műveltség, melynek központjai as Ajtony, Osanád és más szinmegyar nemzetségek kegyúri monostorai voltak ? Minderre Juháss Kálmánnak egyetlen szava sincsen, sőt fent idézett értekezésében minden tőle telhetőt elkövet, hogy a figyelmet a magyarság szerepéről elterelje, sőt ezt egészen elhallgassa. Germán-keresztény kultúráról és annak a németség által végrehajtott harmadszori ujraplántálásáról beszél, da nem említi, hogy as a nép, mely a török hódoltság alőtt itt ált, műveltséget teremtett a annak védelmében elbukott, úgyszólván ázás százalékig magyar volt. Idézett értekezésében a régi lakosság nemzetiségének jelzésére a magyar szó eló sem fordul s Juhász ár a germanisch-christlich középkori kultúrát emlegetva kizárólag német olvasói képzeletére bízza, hogy mit értsenek az általánosságban mozgó "lakosság" kifejezésén. Ezekután azon sem lepődhetünk már meg, ha a szerző a felszabadító hábord glóriájából még a skótoknak ia juttat sugarat s az összes résztvevő nemzetek kínosan gondos felsorolásából osak as a magyarság marad ki, mely Nagy Lajos kora óta minden más népet felülmúló vérveszteséget szenvedett ebben a heroben, oly vérveszteséget, melyet kiheverni sohasem tudott s amelynek végeredményben mai megcaonklttetását ia köszönheti.

De ha igy éli a dolog, mivel tudja, vagy próbálja legalábbis bizonyítani Juhász Kálmán a Bánát és a osanádi egyházmegye germán-keresztény mivoltát s a XVIII. századi német telepítés megfelelő középkori előzményeit ? AZ idevonatkozó "bizonyítékok" gyatrák és gyérek,