Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1936-1937, Szeged

1936. december 18. IV. rendes ülése

tették föl, hogy az átjáró folyosót két részre lehetne osztani az északi folyosó lezárásával és a tanterem előtti rész szabadonhagyásával. Ez a salamoni megoldás rávilágit arra, hogy a Holyai-Intézet annakidején a saját bevallott igényein tulmenőleg terjeszkedett. A Tanács azonban nem fogadta el ezt a többször fölmerült lehetőséget, mert a folyosó kettévágásával az átjáró megszűnnék, ismét egy üres folyosórész vonatnék ki a forgalomból, beékelve magát a szabad folyosók közé és mert ilyen módon a Filozófiai Karra, valamint a mathematikai hallgatókra még rosszabbodott volna a helyzet, egy zsákutca helyett két zsákutca létesítésével. A tapasztalat beigazolta, hogy tolongás és zaj éppen ott keletkezik, ahol egy folyosózár megállítja a hallgatókat. Itt torlódnak öszsze a termekből és intézetekből kiözönlő hallgatók, holott, ha a folyosózár nem léteznék, a circuláció normális jelleget ölthetne. Tüntetések, pánik esetében ezek a folyosózárak végzetessé válhatnak. Nem segitne ezen a bajon az sem, ha folyosózár helyett csapóajtókat alkalmaznának a Bolyai-folyosó védelmére. Mert a lényege a kérdésnek éppen abban van, hogy a Bolyai-Intézet igazgatói még ma is arra az álláspontra helyezkednek, hogy a folyosórész belső területe az intézetüknek. /A wBolyai-IntézetH fölirású táblát önhatalmúlag visszahelyezték a külső csapóajtóra, ami a hallgatókat eltiltja a folyosóról./ A nyitott csapóajtó az üvegfal szilárd részével elzárja a folyosó felét és megakasztja a hallgatók szabad átjárását és már puszta létezésével is arra inti a hallgatóságot, hogy arra ne közlekedjenek, mert az intézet professzorairól köztudomású, hogy rossz néven veszik az átjárást. Az ügy tapasztalatai után semmisem garantálja, hogy a csapóajtókat, ha már ott vannak, adandó alkalommal nem látják el zárakkal. A helyzeten csupán az segit, ha a Bolyai-