József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged

Hl- 3 -zásuk gyakran 1 éves szerződéssel történik, s ezt évenként meg kell újítani. A fiatalok feladatait hosszabb távra kellene meghatározni, s azok teljesítése vagy nem teljesítése alapján lenne célszerű dönteni további sorsukról. Időnként az oktatóknál szokásos minősítés formájában értékelni kellene munkájukat /néhol ez megtörténik, több tanszéken azonban hátrányos ,megkülönböztetés az is pl., hogy a tanszéki értekezleten nem vesznek részt, bár többségük valamilyen módon kapcsolódik az oktatáshoz is/. A fiatalok bekerülésük idején tisztában vannak az alkalmazás időszakos jellegével /ami mindenképpen létbizonytalanság érzését kelti/, jó teljesítményeik nyomán felvetődik igényük az állandósításra.

Gyakran probléma, hogy 3-5 év múlva kikerülve az egyetemről, hátrányos helyzetbe kerülnek .ezek a fiatalok a korosztályúkkal szemben, mivel az ipar nem olyan szakembereket igényel, akik elméleti kérdésekben jártasak, sokkal inkább előnyt jelent a gyakorlatban eltöltött idő /doktori cím, ill. nyelvtudás ellenére is/.

A közeljövőben /1984. év végén/ a Minisztériumi Pályázatok határidejének lejártával több fiatal szerződéses megbízása is megszűnik. Valamilyen módon a Karnak vagy Egyetemnek biztosítania kellene lehetőséget arra, hogy a következő Minisztériumi Pályázatok beindulásáig az arra alkalmas fiatalok folyamatos munkaviszonyban maradhassanak az egyetemmel.

A tudományos ösztöndíjasoknak ugyancsak problémát jelent 3 év múlva a .státuszhiány.

A fenti káderkérdések hosszabb távú megoldása túl mutat a Kémiai Tanszékcsoport, de még a TTK hatáskörén is. Ismert tény, hogy igen korlátozottak a státuslehetőségek, mégis a szűkös lehetőségek mellett is törekedni kell a káderutánpótlás folyamatossá tételére, mivel már a jelenlegi helyzetben is a tanszékek többségénél 40 év körül mozog az átlag életkor, s a jövőben komoly problémát fog jelenteni az elöregedés.