József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1978-1979, Szeged

Ezek a lehetőségek azonban lezárultak, vagy lezárulóban vannak. A gyakornokok tisztában vannak azzal, hogy szerződésük két évre szól, reményeik azonban mások és ennek hiján a gyakornokok jelentős része nem vállalta volna a több szempontból is előnytelen ösztöndíj megpályázását. Úgy érezzük nem zárhatjuk le ezt a problémát egyszerűen azzal, hogy akiben nincs meg az áldozatvállalás készsége, azzal jobb ha nem is foglalkozunk. Általában olyan fiatalokat érint, akik már családot alapítottak, tehát nem csupán az egyéni szempontok, hanem a család érdekei is beleszólnak a döntéseikben. A legindokoltabb esetekben a meglevő nehézségek ellenére is meg kell próbálnunk a gyakornokok itt tartását vagy - nem sok reménnyel ugyan - Szegeden való elhelyezkedését. Emellett szól mindenképpen az a tényező is, hogy a tanszékeknek a gyakornokba fektetett energiája csaknem elva^ettnek tekinthető a, gyakornok távozásával, különösen ha egyes kutatási témákban a további közreműködésükre is igény volna. Ezeket az eseteket tekintjük olyannak, amikor az ésszerűség azt kívánja, hogy próbáljunk megoldást találni.

Az utánpótlás másik formája amikor nem az egyetemnek hanem egyéb munkahely számára képezzük a gyakornokot. Ez rendszerint utólag derül ki. A fogadó munkahely részéről kiinduló igényként kellene ennek elsősorban jelentkeznie. Itt az egyetem felajálkozása az ilyen jellegű vállalásra távolról sem elegendő. Más egyetemeken lehetséges, hogy ebből sikerült már gyakorlatot kialakítani és talán az egyetemnek is kellett volna ebben kezdeményeznie. Ebben rejlenek lehtőségek, de még nem mértük fel es talán hamarabb lemondtunk erről, mint amennyi ténylegrsen megvalósulhatott volna. A társadalmi érdekek mindenképpen azt kivánnák meg, nogy nagyobb tervszerűséggel és nem ad hoc megoldásokkal folyjék ez a munka.

A gyakornoki rendszer egyik legfájóbb pontja az anyagi kérdés. Több év óta feszegetett problémánk és ha határo-