József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1978-1979, Szeged

- ifegyetemi utánpótlásként foglalkoztak a gyakornokokkal a tanszékek. Ennek egyik és legfőbb oká; abban látjuk, hogy más munkahelyekről az egyetemre hozandó fiatal szakember alkalmazása számos nehézségbe ütközik /családi és anyagi okok/. Ezek a problémák természetesen a pályakezdőknél is jelentkeznek, mégis más a súlyúk, mint a már valamennyire is megállapodottak esetében. Ezért is állt elő olyan helyzet, hogy az ösztöndíjasok 10 %-át sem érte el a már munkában állók aránya, az utolsó három évben pedig teljes egészében pályakezdők lettek gyakornokok. Hozzájárul - nem is kismértékben -, hogy a munkahelyi vezetők bizonyos rosszallással fogadják az ösztöndíj megpályázását beosztottaik részéről. Nem jutott el hozzánk olyan jelzés, hogy teljes nyíltsággal megtagadták volna, de több formája is van annak, hogy elvegyék a kedvét a jelenkezéstől a pályázónak /pld.: mekkora áldozatot hoz az iskola, ha a kérést támogatja, hiszen addig csak helyettesítéssel tudja a pótlást megoldani, még később pedig már azt emlegetik, hogy a helyettesitővel szemben méltánytalan a bizonytalanság/.

Azt a kívánalmat, hogy főleg a tanárszakosok esetében egyharmada az ösztöndíjasoknak működő pedagógusokból kerüljön ki, egy évben sem sikerült elérni.

Egyetlen eset kivételével /a Kibernetikai Laboratóriumban beállított debreceni fiatal szakember esetében/ nem jelöltek meg a munkahelyek semmiféle igényt a gyakornok képzésére vonatkozóan. így állt elő az a helyzet, hogy a tanszék profilja, elképzelései szerint foglalkoztatták a gyakornokot. Hyiltan meg kell mondanom, hogy sok esetben ez sem a legcélirányosabban történik. A képzési tervek elkészülnek, de még sok ebben a formalitás. Alaposabb vizsgálat tartalmi vonatkozásban hiányosságokat állapithatna meg.

Az ösztöndij rendszer hasznosságáról egyértelműen pozitiv értékelést egyetemünk viszonylatában akkor adhatunk, ha utánpótlásként a tanszéken marad a gyakornok. Ezt nem az

/