József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged
1966. november 24., rektori munkaértekezlet
Az oktatómunka módszereinek korszerűsége és a jóváhagyott programok szerinti oktatás a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Az Dlőadások korszerűségének kérdései 1. Általánosan elfogadott nézet szerint az e^ :szik ki. tosabb részét még ma is az előadások te ’ Ö ímely főleü ti formáját, o. időkben a szabad előadó, térni előadók teljesen szabadon fivetérni oktatás legfon- Az előadások kezdetananyag felolvasásából állott, a későbbi ok váltották fel, amelyek keretében az egyévi .csak csekély lásával adja elő egy-egy 'félév folyamán a vizsgára, segédlet felhaszná/ ill. kollokvium-Ma már önálló munkával dolgozza fel a ra elsajátítandó anyagot hallgatóság a tananyag egy részét./ Résznen az egyes tudományágak nagymértékű fejlődése és a tananyag ezzel együtt járó tetemes bővülése, részben pedig a pedagógiai tudományok-fejlődése olyan vélemények kialakulásához vezettek, amelyek szerint az oktatás eddig alkalmazott formái, ezek között a jelenlegi előadási formák is, megváltoztatásra szorulnak. Az eddig alkalmazott előadási módszerekkel szemben az a kifogás emelhető, hogy azok a hallgatókat az órákon való passziv részvételre csábitják, az előadókat pedig a tananyag nagy terjedelme miatt az elfogadott, ill. jóváhagyott tankönyv vagy jegyzet tartalmának gyors és lélektelen recitálasára késztetik. Felmerül ezért az a javaslat, hogy a hagyományos, prelegáló jellegű előadások mellett kapjanak egyre nagyobb teret a szemináriumszorü foglalkozások, amelyek minden kétséget kizáróan sokkal inkább alkalmasak a hallgatók öntevékenységének ösztönzésére és a hallgatók nevelésére is. A szemináriumi jellgü foglalkozások nagyobb arányú elterjedését gátolja a mindhárom karon meglévő tanteremhiány, az oktatószemélyzet nagy elfoglaltsága és az oktatási segédletek szűkös volta. Adóig, amíg elfoglaltsága e nehézségek meg nem oldódnak, a szemináriumszerü órák általános bevezetése nem lenne helyes; nem loliét eredményes szemináriu mi foglalkozást tartani 100-150 résztvevővel. A kísérleti tárgyak oktatása vonatkozásában külön nehézségként jelentkezik az előadási kísérletek szemináriumi csoportokként való többszöri megismétlésének szükségessége és a demonstrációs kísérleti eszközöknek a többszöri használattal együtt járó gyorsabb elhasználódása. Az emlibebb problémák mellett elvi kérdésként említendő meg az, hogy a szemmariumszorü foglalkozások nem nyujtarnak még *sak megközelibőleg sem akkora lehetőséget az előadásol es tudomány 0,' fogalmak helyes helyes stílusának, a szakkifejezések isználabának megismertetéséhez, mint az un. prelegáló előadások. A jó előadók saját példájukkal jobban hozzá tudnak járulni fiatal előadók neveléséhezf mint a szemináriumvzeebők. A tanárjelöltek és a jogászliallgabók képzésé szempontjából viszont az előadókészség ilyen utón való fejlesztése nem elhanyagolandó feladat. a hagyományos prelegáló órák mellett, A zorcncsés megoldásnak látszik több A fentöbb elmondottak szerint megvibabandónak látszik, hogy az egyes tárgyak oktatásában mekkora óraterjedelemben szerepeljenek a szemináriumszerü foglalkozások Tér nészót tudómányi Kar on na gy on tárgy esetében az un, számolási gyai szere; a heti 4 órás előadáshoz számolási gyakorlat elnevezésű heti 1 vagy 2 órás, tanrendileg beiktatott .szemináriumszerü foglalkozás tartozik, amelynek keretében kisebb csoportokban mélyítik el a hallgatók az előadásokon hallottakat, és az előadás során megismert1 főbb tételeket a gyakorlatVeZebő irányításával alkalmazni is megtanulják. gyakorlatok régóta alkalmazott rend-
