József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged
1966. november 10., rektori munkaértekezlet
/ ző. Az előadást egy előre kijelölt hallgat«? bírálja. Az előadó és a bíráló előzőleg konzultáción vesznek részt. Az előadás és bírálat elhangzása után a többi hallgató mondja el véleményét mind a referátumról, mind a korreferátumról. A gyakorlat azt mutatja, hogy jól felkészült csoportok esetében az elhangzott referátum.és korreferátum elégséges alapot szolgálatát a vita kioontakczás.'hoz. Ha az aktivitás mégsem megfelelő, akkor a leggyakrabban alkalmazott és leggyümölcsözőtt eljárás az, hogy.az oktató vet fel vitakérdést, problémát, esetleg többet is egyszerre. A hallgatók személyenkénti felszólítását, mint az aktivizálás módszerét csak ritkán alkalmazzák irodalomtörténeti szemináriumokon. A magyar nyevészebi oktatás során az I-II. évfolyamon még nem iratnak a gyakorlatokon referátumot. Ott egy-egy olvasmány /szófejtés/ ismertetése és megbeszélése az óra tárgya. A hallgatók mindnyáján olvasták a kijelölt cikket, az ismertetés után tehát hozzászólnak, megbírálják társuk munkáját. Aktivitásuk általában megfelelő, A fonetikai gyakorlatokon névszerint szólítja a tanár a hallgatókat / az elvégzett anyagból kell beszámolniok /. Az aktivitás, a tanulók figyelmének ébrentartása érdekében használnak szemléltető eszközöket isi magnetofont különféle modelleket / a gé0efőről/, A III,és IV.évesek szemináriumain nyelvttani elemzés folyik. A tanér felszólítja elemzésre a hallgatót, akinek elemzését a csoport meg is vitatja. Az aktivitás tehát állandóan biztosítva van, A II.évesek számára a nyelvemlékolvasás is ilyen módszerrel történik. A történelem szakos hallgatók képzésében alkalmazott un. vitasze-» mináriumokon a vezető kérdéseire a feldolgozott források és szakirodalom alapján adnak választ a hallgatói«:. Az alsóbb évfolyamokon nagyobb referátumok készíttetése nem vált be. Tartalmilag gyengének bizonyultak, csak formális hozzászólásokat eredményeztek, ennélfogva kevesebb alkalmat adtak a hallgatók aktivizálására és ellenőrzésére, mint a vitaszeménáriumok. A történelem szakos hallgatók képzésében alkalmazott un. vitaszemináriumokon a vezető kérdéseire a feldolgozott források és szakirodalom alapján adnak választ a hallgatók..Az alsóbb évfolyamokon nagyobb referátumok készíttetése nem vált be. Tarcalmilag gyengének bizonyultak, csak formális hozzászólásokat eredméyeztek, ennélfogva kevesebb alkalmat adtak a hallgatók aktivizálására és ellenőrzésére, mint a vitaszemináriumok. A vita.szemináriumok egyik módosított változata az a módszer, anely szerint egy-két kisreforátum is szerepel a foglalkozásokon. A kis-
