József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1989-1990, Szeged
1989. december 21., II. rendes ülés
10 így volt-e ez, utána nézett-e a bizottság, hogy kik voltak ezen kommunista oktatók és ők kaptak-e később valamiféle méltánylást? Szalav István: Most mi van ezekkel az emberekkel? Tud-e róluk valamit a bizottság? Bérezi Imre: Az elvi jellegű határozatba célszerű lenne bevenni a hallgatókat is, ugyanis elég sok hallgatót is érintettek ezek az ügyek. Lelik Ferenc: Ezzel befejezte-e a bizottság a munkáját? Gécseg Ferenc: Van-e nyoma annak a kérésnek, hogy valakit ne rehabilitáljunk? Tóth Károly: Az okoknál a korabeli dokumentumok állításaira támaszkodtunk, nem voltunk abban a helyzetben, hogy tovább kutassunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez eredményre vezetne. Hogy mi van jelenleg a rehabilitálandó emberekkel - egyrészükkel tudjuk, másokkal nem. A bizottság igyekezett minden személyre adatokat találni, a hallgatóknál erre nem volt lehetősége, hiszen jelentős részüknél a ''disszidált." szó szerepel, így nem lehetett volna megnyugtatóan kivizsgálni az ő ügyeiket is. A bizottság, ha szükséges folytatja a munkát. A dokumentációban szerepel, ha valaki azt kérte, hogy ne foglalkozzunk vele. Kokas Károly: Időben befejezte-e a munkát a bizottság? Hiszen az '57 utáni években is voltak hasonló ügyek, még az én egyetemista időmben is, amikor a Tud. szoc. tanszékről úgy küldtek el embert, akinek nem volt docensi fokozata, amikor lejárt a szerződése, hogy teljesen világos volt, hogy azért küldték el, mert ideológiailag radikálisnak minősült. Kévéi Ferenc: Amennyiben az Egyetemi Tanács állást foglal, ezt publikussá kívánja-e tenni az egyetem vezetése? Kovács István: Arra mindenképpen szükség lenne, hogy eljusson a karokhoz, a karok minden oktatójához, de természetesen csak a névsor, az okok nem kellenek. És az még nem sérti a személyiségi jogot, ha közlik a nevét, hogy rehabilitálták. És a karok egyébként javaslatot is tehetnek a további intézkedésről. Róna-Tas András: Én úgy látom, hogy ami most történik, az egy erkölcsi lépés. A jogi ezután jöhet, a történetit pedig az egyetemtörténet részére kell elvégezni. Az is érdekes lehet, hogy kik voltak benne akkor ezekben a bizottságokban, azok hogyan működtek, mert ez nagyon fontos és nem feledhető az egyetemtörténet szempontjából. A határozatot egyetlen tagmondattal kiegészíteném:" és elrendeli e határozat nyilvánosságra hozását". (Ugyanis az a sze-
