József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1989. január 26., III. rendes ülés
22 tett javaslattervezettel kapcsolatban. Mindenekelőtt fontosnak tartom, hogy a javaslat megszületésének az előzményeiről szóljak néhány szót, annak ellenére is, hogy az első oldalon egy meglehetősen tömör összefoglaló tartalmazza ezt. 1988 tavaszán a Veszprémi Országos Ifjúsági Alágazati Parlament hozoztt egy olyan határozatot, hogy a minisztérium kezdeményezésére és jóváhagyásával hozzák létre az Országos Főiskolai Tanácsot. Nagyjából körvonalazódtak azok a feladatok és hatáskörök, amelyek itt is tükröződnek, ebben az előterjesztésben. 1988. november végén került sor Kecskeméten újabb országos ifjúsági alágazati parlament megtartására, ahová ez a javaslattervezet elkészült. Ez már az ott elhangzott és véglegesített szöveg. A kecskeméti parlamenten személyesen vettem részt, Balázs Mihály rektorhelyettes kollégám képviselte egyetemünk állami vezetését. A tőle elsőkézből kapott információk alapján tudom azt a háttérinformációt elmondani, hogy ezen a kecskeméti ágazati ifjúsági parlamenten vetődött föl az itt is szereplő érdekképviseleti szövetségnek a fölállítása, amiről végül is a kecskeméti parlamentben érdemi döntés ennek a konkrét felállítására vonatkozóan nem történt. Elfogadta viszont információim szerint egy erősen megfogyatkozott létszámú parlamenti testület az itt is szereplő javaslatnak a szövegét, amely Országos Felsőoktatási Tanács létrehozására irányult. Ez a javaslat a Művelődési Minisztériumban készült el, a kecskeméti alágazati parlament állásfoglalása alapján, azzal, hogy a művelődési miniszter igényt tart a felsőoktatási intézmények véleményére; úgyszintén az Ifjúsági Parlament a saját vonalán az egyetemi, főiskolai hallgató képviseleti szervek véleményét gyűjti és foglalja össze. Ez alapján kerülhet vagy nem kerül sor az Országos Felsőoktatási Tanács létrehozására. Tisztelt Egyetemi Tanács! Bizonyos vagyok abban, hogy mindenkinek módjában állt áttanulmányozni ezt a javaslatot. Előzetesen én szeretném egy-két pontra felhívni a figyelmet. Hadd kezdjem ott, hogy az a koncepció, ami tükröződik ebben a javaslatban pontosan ellentétes azzal a törekvéssel, ami egyetemi hallgatóink körében megfogalmazódott már korábban is, hogy ti. az egyetemi autonómiát erősítsük, erősítsük a tanszabadság érvényesülésének a lehetőségét. Szerepelnek olyan elképzelések a javaslatban, amelyek meghökkentőnek tűnnek, és igazából nem is érthetők. Egy olyan testületnek, amely egyharmad részben egyetemi, főiskolai hallgatókból áll, egyharmad részben választott egyetemi oktatókból és egyharmad részben egyetemi vezetőkből, akik az ország jelenleg létező 17 plusz 50 felsőoktatási - intézményéből kerülnek ki, ennek a testületnek olyan kérdésekben kellene aztán dönteni, mint pl. három és fél év múlva ki legyen a JATE rektora? Ebben a kérdésben a javaslat egyetértési jogot írna elő az Egyetemi és Főiskolai Tanácsnak. Nem tartom reálisnak egy olyan döntési jog biztosítását, amelyik a diplomafedezet kérdésben döntene. Kizárná azokat a szakembereket annak meghatározásából, hogy végül is mi az a kötelező minimum képzési keret, ami bizotsítaná a belső ekvivalencia kérdését. A legutóbbi időszak fejleményei egyértelművé tették, hogy ekvivalencia kérdésben mostmár nem is csak és kizárólag a hazai azonos típusú egyetemek, szakok közötti ekvi-
