József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1989. július 5., VII. rendes ülés
10 Rektor: Óhajtja-e az Egyetemi Tanács, hogy véleményt kérjek a testülettől? Aki a szakszervezet és a köztem támadt vitában a szakszervezetet támogatják (2. variáció), szavazzanak: megállapítom, hogy 8 fő' van a 2., 16 fő az 1. variáció mellett. 102/1989. számú határozat. Az Egyetemi Tanács nyílt szavazás során 16 igen, 8 nem, 1 tartózkodom szavazattal állást foglalt abban a kérdésben, hogy a 17,8 %-os bérfejlesztés szétosztása a bruttó bérek arányában történjék. Rektor: Köszönöm az állásfoglalást és bejelentem, hogy holnaptól kezdődően az 1. változatot végrehajtatom. Természetesen van magyar bíróság, így a szakszervezetnek további lehetőségei vannak, hogy vélt vagy tényleges jogait érvényesítse. Várkonvi Zoltán: A szakszervezet a végrehajtást illetően kifogását továbbra is fenntartja. És - tudomásom szerint - a jelenlegi rendelkezések értelmében addig nem hajtható végre a rektori döntés. Rektor: Egyetemünk jogtanácsosát meg fogom kérdezni, törvénysértő-e a végrehajtás, ha igen, akkor nem hajtatom végre, ha nem, akkor végrehajtatom. Tisztelettel köszöntőm Glatz Ferenc művelődési minisztert, aki megtiszteli ülésünket látogatásával. Ugyancsak üdvözlöm a kíséretében lévő Manhercz Károly miniszterhelyettest, valamint kíséretének többi tagját. Nagyon sajnálom, hogy amennyiben eleget kíván tenni egyházi meghívásának nem sokáig maradhat körünkben. Azt követően majd meglátogatja a miniszter úr a Deák Ferenc Gimnáziumot, ahol épp most kezdi meg működését - átmeneti jelleggel - egyetemünk Biotechnológiai Tanszéke; és programjába tartozik a múzeum meglátogatása is, ahol a Régészeti Tnaszék megnyitóján vesz részt. Köszönöm, hogy szakított időt ránk is, és bizonyára egyetemünk Tanácsa nem venné rossznéven, ha szólna is egy pár szót. Glatz Ferenc: A szegedi látogatásra a lehetőséget én kértem, aminek két oka volt: az egyik, hogy mint miniszter először egy vidéki egyetemen akartam megjelenni; én magam pesti egyetemen dolgozom, pesti intézet igazgatója voltam, de meg vagyok győződve, mint a kultúrpolitika történetével foglalkozó történész is, hogy óriási hiba volt az elődeim részéről, hogy egy Budapest-központú tudományt és kultúrpolitikát műveltek. (Egyetlen igazi jó miniszter volt szerintem ezen a téren: Klebelsberg Kunó, aki pontosan tudta, hogy egy ország nem azonos a fővárosával, és noha Budapest kultúrája a világ kultúrájának egyik centruma, de ha nincs mögötte az ország, akkor a budapesti kultúra pillanatokon belül szétszakadhat.) Mint ahogy meg vagyok róla győződve, hogy az a szellemi föllendülés, ami az 1930- as évektől az 1970-es évekig tartott Magyarországon irodalom, művészet, tudomány terén, ha egyszer megnézzük a kiemelkedő alkotókat, gondolkodókat, azoknak nagy része az ún. vidékről
