József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1979-1980, Szeged

3. Felsőoktatásunk helyzetét mindenekelőtt annak alapján értékelhetjük, mennyiben felel meg a szakképzési rendszer a társadalmi igényeknek és szükségleteknek.

Felsőfokú szakképzési rendszerünk e téren egészében jelentős eredményekkel büszkélkedhet: a magyar felsőoktatás ki tudta elégiteni a szocialista iparositás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a kulturális forradalom hatalmas szakemberigényét, s ennek eredményeként a felsőfokú végzettségű szakemberek száma a felszabadulás előttihez képest mintegy öt és félszeresére nőtt. A magyar felsőoktatás képzési kapacitása a következő évtizedre is biztosítani tudja a népgazdaság és a társadalmi élet más szférái számára a szükséges szakember-mennyiséget.

Ugyanakkor a képzési rendszer és a gyorsan változó társadalmi szükségletek nem kielégitő összhangjára is utalnak azok a feszültségek, amelyek a végző hallgatók elhelyezkedése és a fiatal, pályakezdő szakemberek munkahelyi beilleszkedése terén tapasztalhatók. Bizonyos szakmákban, elsősorban a műszaki és közgazdasági pályákon,- de úgy is mondhatnánk: a "vállalati szféra" által igényelt szakképzési tipusokban - a fiatal diplomások iránti igények a végzők számát többszörösen meghaladják, a meghirdetett állások egy jelentős hányada azonban nem felel meg az adott képzés tartalmának és szintjének. Más szakterületeken - mindenekelőtt a költségvetési intézmények által igényelt szakmáktan/pl. középiskolai tanárok, természettudományi és társadalomtudományi szakemberek/ - a meghirdetett állások száma sokszor a végzők számát sem éri el. Ennek következtében szakképzettségüknek megfelelő irányú és szintű munkakörökben való elhelyezkedésük- elsősorban természetesen a fővárosban és az egyetemi székhelyeken és ezek környékén - nemegyszer súlyos nehézségekbe ütközik.

A végző hallgatók elhelyezkedésének problémáiban tükröződnek a felsőoktatási intézmények nevelőmunkájának hiányosságai is - igy pl. a pályakezdők sokszor nem kielégitő hivatástudata, ragaszkodása a viszonylag kényelmes, kialakult életformákhoz -, de a képzés és a fiatal diplomások iránti társadalmi igények közti aránytalanságokba számos, a felsőoktatáson messze túlmutató társadalmi probléma is belejátszik. Egyes értelmiségi pályák - pedagógus, jogász, orvosi stb.- elnőiesedése, és a nők érthető okokkal összefüggő alacsony földrajzi mobilitása egyaránt közrehat abban, hogy elsősorban az ország kulturálisan elmaradottabb, urbanizáltság tekintetében alulfejlett

U 2_| -9-