József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1979-1980, Szeged

igénye jellemzi. A mai magyar értelmiség nagy többségét már a felszabadulás utáni egyetemi és főiskolai rendszer nevelte és képezte ki, s ennek az értelmiségnek szakértelme, társadalmi elkötelezettsége hazánk gazdasági eredményeiben, politikai stabilitásában is megmutatkozik. . „

Ennek a maga egészében pozitiv fejlődésnek voltak azonban olyan jellegzetességei, olyan velejárói is, melyek a változó társadalmi és gazdasági körülmények között jelentős feszültségek forrásaivá válhatnak, s melyeknek zavaró hatása már ma is érezhető:

a/ Felsőoktatásunk hatékonyságának megítélését az elmúlt évtizedekben a népgazdaság egészének extenziv fejlődése, a kulturális, iskolázási, intézményi elmaradottság megszüntetésének szükségessége határozta meg. A fejlesztés, az uj igények kielégítése, az uj képzési feladatok megoldása általában központi erőforrások bevonásával, döntően uj intézményi vagy szervezeti keretek kialakításával ment végbe. A felsőoktatás extenziv fejlesztésével nem tudott lépést tartani a képzés színvonalának emelkedése, s az intenzív képzés feltételeinek - elsősorban megfelelő szellemi kapacitás megteremtése és felhalmozása az uj intézmények egy részében, pedagógiailag hatékony képzési módszerek - kialakítása. Csak a legutóbbi években került előtérbe az az igény, hogy a felsőoktatási intézmények meglévő szellemi és anyagi erőforrásait hatékonyabban, észszerűbben és tervszerűbben koncentráljuk, s ezek belső átcsoportosításával próbáljuk megoldani a felsőoktatás előtt álló uj feladatokat, vagy legalábbis ezek egy részét.

b/ A gazdasági fejlődés alapvetően extenziv jellege és az a felfogás, amely a felsőoktatást szinte kizárólag szakemberképző intézményrendszernek tekintette, oda vezetett, hogy a felsőoktatás legtöbb ága is extenziv és ugyanakkor merev módon reagált a népgazdaság szakemberigényére, és struktúrájában a viszonylag rövid távon jelentkező népgazdasági és intézményi szükségleteket igyekezett leképezni. Általában nem vetődött fel a kérdés: mennyiben tudja kielégíteni a felsőoktatás az ország távlati, a közvetlen felszínen nem jelentkező igényeit, mennyiben tud olyan értelmiséget képezni, nevelni, amely változó körülmények között is magas színvonalon tud helytállni a nemzetközi versenyben; s az sem, hogy vajon a felsőoktatás szellemi és anyagi potenciájának megfelelő szerepet játszik-e és képes-e játszani - az ország szellemi, tudományos és kulturális életében.