József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1978-1979, Szeged

válláról, mivel azoknak más a feladatuk, de a rendszer hatékony működéséhez az igénylő és a szolgáltató egységek közötti harmonikus együttműködésre és a kölcsönös megértésre is szükség van.

1.4. Az oktatók-kutatók terhelése

Az oktatók-kutatók terhelésének mérlegelésénél nem elegendő csak az órarendben kifejezésre jutó terhelést számításba venni, amely pl. a Bölcsészettudományi Karon: a professzorok és a docensek óraterhelése 6.6 ill. 7.0, az adjunktusoké 7.95, a tanársegédeké 7.71 óra hetenként, a Természettudományi Karon az egy oktatóra eső átlagos óra terhelés a tervidőszak első évében 8.9 volt; természetesen az egyéni óraterhelés tanszékenként erősen változó. Az Állam- és Jogtudományi Karon igen számottevő óraterhelést jelent az esti és levelező hallgatókkal való sokoldalú fog lalkozás és e karon legnagyobb a vizsgaterhelés.

Téves képet alakithat ki magának az,aki az elfoglaltságot és a terhelést és ebből adódóan a karok részéről meg nyilvánuló létszámigényt ezen számadatok alapján kívánná elbírálni. Nem képezi ugyanis általában mérlegelés tárgyát az előadásokra és gy akorlatokra való felkészülési idő, a gyakorlatok előkészítése, az egyetemi jegyzetek megírásához szükséges jelentős munka, a hallgatókkal való kötetlen foglalkozás tanszékeken belül, illetve a kollégiumokban, a vizsgáztatás, beleértve a kollokviumokat, államvizsgákat, a doktori és egyéb szigorlatokat, a levelező hallgatókkal való foglalkozások előkészítését és levezetését, adott szakoknál a terep- és termelési gyakorlatok előkészítését, vezetését és értékelését. Ezen felül - különösen a professzoroknál és docenseknél - számottevő igénybevételt jelent az egyetemi, minisztériumi, akadémiai bizottságokban való rendszeres működés, nem beszélve a tár sadalmi szervezetekben való tevékenységről. A létszámfejlesztési igények elbírálásánál az ilyen jellegű tevékenységet is kívánatos mérlegelés tárgyává tenni.