József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1967-1969, Szeged

nódszérók megszerzésére készteti hallgatóinkat, Nagyon lényeges, hogy az az ismeretanyag, amelynek elsajátíttatása révén mindezeket a készségeket a hallgató megszerzi, nlnddn egyes szaktárgy esetében azokat az alapvető fontosságú ismereteket magában foglaló szilárd alapot jelentse, -melyre azután az egyes részletek és az alkalmazásokat jelentő keretek útmutató és eligazító váza felépíthető. Ez utóbbi megvalósitása a hallgatók kisebb - 10-12 fő - csoportokban való oktatása révén látszik legjobban megoldhatónak.

4-, A jelenlegi oktatási rendszerünkön eszközlendő változtatást indokolják a nevelőmunka értékelése során szerzett tapasztalat k is. Az egyik fő probléma - talán a leglényegesebb - hogy az egyébként helyes nevelői célkitűzések megvalósitása nagyon kismértékben történik n:gában az oktatási folyamatban,

.zzal szerves összefüggésben, háaem azon kivüli kerátekben zajlik. Ennek egyik oka, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem teszi lehetővé az oktatók és hallgatók közötti szorosabb, személyes munkakapcsolat kialakítását az oktató-nevelő munka során, márpedig nem vitatható, hogy a hallgatóival szoros munkakapcsolatban levő oktató tud leginkább hatással lenni tanítványaira.

Az előzőekben röviden emlitett és a múlt tanév során tartott megbeszéléseken felmerült egyéb indokok egyértelműen alátámasztják az okt-tási rendszerünkben tervezett változtatások végrehajtásának szükségességét. Feltétlenül szükségesnek 1 átszik, hogy ezt a nagyon lényeges munkát megfontolt körültekintéssel, észszerűen és rugalmasan, ellenkező irányú túlzásoktól mentesen oldjuk meg úgy, hogy az egyszerüsitések, a racionalizálás sok, az oktató-nevelő munkával szemben támasztott követelményszintet ne csökkentsék, hanem éppen ellenkezőleg,érdemi és tartalmi szer> pontból emeljék. Világos és ezt láttuk az elmúlt tanév elején is, amikor e munkával kapcsolatos tennivalókat megfogalmaztuk, hogy mindez nem megy máról holnapra, szakonként is különböző problémákat vethet fel és a részleteket illetően is különböző megoldásokra vezethet. Éppen ezért helyes volt, hogy az elmúlt tanévet a korszerüsités elvi kérdéseinek tisztázására, megvitatására használták fel, a jelen tanévben viszont már határozottabban kell továbblépnünk és a kialakított elvek alapján a gyakorlati megvalósitás mikéntjén kell munkálkodnunk. E tekintetben nem kell teljesen ismeretlen utakon járni, hiszen több szakbizottságunk