József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1964-1966, Szeged
/IH\ Minisztérium az oktatók összlétazámát a hallgatói létszám alapján állapüja meg, a tanszékek pedig a tanszéki fejlesztési tervekben az óraterhelést figyelembe véve igényelték az oktatói lé** növelését. Kétségtelenül megállapítható, hogy több tanszéken már most is igen magas az egy tatóra eső óraterhelés és a tervidőszak alatt ez még növekedni fog. Ezekben az esetekbe;: aégesnek látszik egy oktatóra eső óraterhelés csökkentése, különösen akkor, hogy ha « kívüli oktatási-nevelési feladatok ellátásában a kívánt előrehaladást biztosítani akarjak K ^ mi vezetése, a jelentésnek az Egyetemi Tanács által történő megvitatásáig, a tanszékek é e igényét „jra felülvizsgálja és az Egyetemi Tanács ülésén e kérdésben állásifoglal, 4./ A központi tanszékeknél az Állam- és Jogtudományi Karhoz hasonlóan, nincs meg.; létszámigény» Oktató-nevelő munka, Az elm.dt káderfejlesztési terv felülvizsgálatáról szóló jelentés a > egyik fő hiányosságaként emeli ki azt, hogy az oktató-nevelő munka területén általában nem * pitottak meg konkrét személyekre szóló feladatokat, igy az oktató-nevelő és tudományos m.-nkegységének bizonyos fokú eltorzulása jött létre a neyefÖtevékenyaég rovására. Az oktatóim munka területén fellépő feladatokat konkrétul tette az ez évben továbbfejlesztett évfolyam felelő* intézmény, az oktatók kollégiumi patronáló m-nkájának kiterjesztése a nevelési bizottságok fi •.» tása és ezeket követően azoknak a tervezeteknek a kidolgozása, amelyek a nevelési bizottságé az évfolyamfelelősök* illetve a patronáló oktatók feladatait rögzítik. A jelen káderfeji«*/,iési U kidolgozásánál a tanszékvezetők figyelemmel voltak a fentiekből az oktatókra háruló feladatok ja az egyéni káderfejlesztési tervekben pontosan sikerült az oktató-nevelőmunka személyreszóíá ' datait a következő <5 éves időszakra kijelölni. A tervek éppen e tekintetben jelentenek nagy ^ lépést az előző káderfejlesztési tervvel szemben, 4 A korábbi káderfejlesztési tervek elkészítésénél a tanszékvezetők nem támaszkodhattak a i említett, a nevelési munkát konkretizáló tervekre* A jelen tervezés azáltal kapott reális alap ■ s az oktató-nevelő munka területére való tervezés a patronáló-évfolyamfelelősí és tanszéki frJ Hálózatra épült rá. Ennek segítségével sikerült az egyes oktatókra háruló nevelési feladatokat r-r és távlatában konkréttá tenni, ugyanakkor a tervidőszakban tovább lehet növelni az évfolyam?, ' hálózat hatékonyságát és a kollégiumi patronáló tanárok nevelő munkáját. Az egyéni káderfejlesztési tervek alapján megállapítható, Hogy a tervidőszak alatt a nevelői ka hatékonysága a követelményeknek megfelelően biztosítható. A tanterven kívüli további oktatási-nevelési feladatok megoldásában ia igen nagy előrelépésjelent az a tény, hogy az oktatók a reform célkitűzéseinek megvalósítása érdekében jegyzetek , , tankönyvek írásában is nagymértékben kiveszik a részüket, A korábbi káderfejlesztési tervekké szemben nagy fellendülés tapasztalható ezen a téren. A tanszemélyzet igen nagy feladatot vállal az oktatási módszereknek a legkülönbözőbb terűiteken történő tökéletesítésében, A laboratóriumi gyakorlatok korszerűsítésében való közremükó U valamint azok vezetésével kapcsolatos hatékonyabb módszerek keresése a Természettudomány, intézeteiben töob oktató egyéni káderfejlesztési tervében is szerepel. A fentiek azt mutatják, hogy az egyetemen az oktató-nevelő m-mka kellő megbecsülés- 3 -
