József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1978-1979

1979. április 19., IV. rendes ülés

sere a tanitás nem ösztönöz. A legfontosabb az, hogy kialakul a jelöltekben a közlés igénye, és tudják, hogy nagyon sok diák tőlük kapja az utolsó indíttatást a történelem megértéséhez a tudatos társadalmi cselekvéshez, a művészetek szeretetéhez. Érdekes, hogy ez a felelősségtudat sokkal erősebb lesz azokban, akik nem a gyakorló iskolákban tanítanak. Ennek oka nyilván az, hogy ők valóban tanár-diák viszonyba kerülnek a gyerekekkel és kollegiális viszonyba a többi tanárral. Ezzel szemben a gyakorló iskolában a jelölt-diák viszony "haveri” játékszabályai keretében folyik a munka, sokkal kevesebb felelős séggel.és komolysággal.

III. Érzésed szerint kik és hogyan végzik el mtimkád értékelését?

A jelölt munkáját csak a szakvezető értékeli érdemben. A szakmódszertanos egyetemi oktató egyórás látogatása nem alkalmas arra, hogy alapja legyen az érdemi véleménynyilvánításnak, egy óra nem tükrözi a jelölt féléves munkáját. E kérdéskörben a válaszok nagy része az értékelés szubjektivitását és egyoldalú ságát emelte ki.A félreértés elkerülése végett rögtön megjegyezzük, hogy itt nem rosszindulatú szubjektivitást emlegettek a jelöltek, ilyen csak nagyon ritkán fordul elő. Tény viszont, hogy a jelölt munkáját csak egy személy - a szakvezető értékeli, s ez az értékelés nagyban függ az értékelő pedagógiai felfogásától. Ha a jelöltnek nem sikerül ezzel "azonos hullámhosszon adnia" , ha nem értik és értékelik/!/ a másik eltérő módszereit, felfogását, az értékelés könnyen egyoldalúvá válik. A szakvezető által irt jellemzés elkiséri a hallgatót a munkahelyére, több pályázat esetén döntő is lehet!