József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1975-1976

1976. január 28., II. rendes ülés

- 2 -körét kell továbbképeznie, miijen céllal. Nyilvánvaló természetesen, hogy az egyetem továbbképzési feladatai pld. a tanárokat illetően csak akkor tisztázhatók, ha a mai heterogén továbbképzési formák helye te létrejön a pedagógusok továbbképzésének egységes rendszere, amelyben minden továbbképzést végző intézménynek megvan a meghatározott funkciója. Addig az egyetem továbbképző feladatai is bizonytalanok maradnak.

A posztgraduális képzési formák is inkább csak felvetve vannak, mint konkrétan körülirva. Mit fog jelenteni pld. az egyetemi doktori előkészítés, mint posztgraduális képzési forma? Mit az aspiránsképzésben való részvétel? Mindkettő hogyan viszonyul a tudományos gyakornoki intézményhez? Ugyanakkor a szakcsoportok meszszemenően helyeselnék a bölcsészdoktori cselekmény szervezett posztgraduális képzési formává való nyilvánítását, mert ilymódon - mint a Történeti Szakcsoport jelentése Írja - számon tartható lenne az az igen időigényes foglalkozás, amelyet a tanszékek jelenleg is nyújtanak a jelölteknek.

Még bizonytalanabbnak tíinik pillanatnyilag a szakspecialistakápzés, a céltanfolyamjellegü képzés tartalma és mikéntje.

A fentiek alapján a szakcsoportok általában azt vetik fel, nem volna-e szükséges eme uj képzési feladatok, formák célját, tartalmát, funkcióját előbb pontosabban kimunkálni, és csak azután kodifikálni irányelvekben. Legalább meg kellene várni a dokumentumban jelzett, de rendelkezésünkre még nem bocsájtott nmellókletek1' elkészültét is.

Az elvi-tartalmi kérdéseken túlmenően aggodalmak merülnek fel, hogy a fenti sokrétű képzési feladat megvalósításának személyi és anyagi feltételei megteremthetők-e belátható időn belül.

3. Több szakcsoport bizonyos kételyét fejezi ki azzal a képzési feladattal kapcsolatban, amely szerint a bölcsészkarokon minden középfokú oktatási intézmény és részben az általános iskolák felső tagozata számára is kell képezni a társadalomtudo-