József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1975-1976

1976. május 13., III. rendes ülés

A modern nyelvi szaktanárképzés halyse-ie Karunkon.

Ismert dolog, hogy az oktatás korszerűsítéséről több, mint két évvel ezelőtt elhangzott viták eredménye képpen a gyakorlati, a modern nyelvoktatás minden csinjáfc-binját ismerő ás szakját kiválóan tudó nyelvtanár került előtérbe mint modell az elsősorban filológus tanár helyett.

2 cél érdekében az egyetemi, illetve a kari vezetés mindent megtett, hogy a modern nyelvi tanszékeknél megvalósulhasson a kiscsoportos oktatás, létre jöjjön a nyelvi laboratórium, és az oktatók teljes aktivitással és a hallgatók aktivizálás savai, a szükséges segédanyagok megírásával tölthessék be feladatukat.

Salán korainak látszik a helyzet felmérése, száabavetése, mégis hasznosnak kell tekintenünk, mert mind a pozitívumok, mind a negatívumok kiinduló pontjai lehetnek további eredményes munkánknak.

I. Lássuk tehát, hogy a kiscsoportos és a magasabb óraszámú nyelvi oktatás mennyiben járult hozzá a hallgatók nyelvi tudásának magasabb szintre való emeléséhez az egyes tanszékeken. A nyelvgyakorlati és a nyelvtani gyakorlati órák számának emelése általában gazdagította a hallgatók szó- és kifejezés kincsét, jobbította besíédkószségét.

Azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kiscsoportos oktatást nem tudta seo az angol, sem az orosz tanszék megvalósítani. Káderhiány miatt« ^zért az egyes hallgatói csoportok létszáma általában 15-nél is több, ami duplája a Szovjetunióban megengedett kiscsoportos hallgatói létszámnak. A viszonylag magas létszámú csoportok nem férnek be a nyelvi laboratóriumba , igy kiejtésüket és egyéni, helytelenül rögződött nyelvtani hibáikat az oktatók nem tudják kellőképp javitani.