József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1972-1973
1973. május 17., III. rendes ülés
‘ibi 4 -c. / -A nyelv- és stilusgyakorla ;i órák száma szakonként változó: a Francia,' olaszTTs nemet 'szaEon "Heti 3» az angol szakon 5-^-3-3-2. Ezen óraszám keretében kell tékát lényegében az összes nyelvoktatási feladatokat ellátni. Mit jelent ez a beszédkészség kialakításának vonatkozásában? Az 5-4—3-3-2 /karunkon jelenleg a legmagasabb/ óraszámot alapul véve, a hallgatók egész tanulmányi idejük alatt - 14 hetes féléveket számítva - 476 gyakorlati nyelvórát kapnak. 15 fős átlag-csoportlétszám esetén ez annyit jelent, hogy az egy hallgatóra eső foglalkoaási idő öt év alatt 32 óra. A teljes idő azonban természetesen nem fordítható kizárólagosan a hallgatók aktiv beszéltetesére, hiszen ebből az időből kell biztosítani a tanárig magyarázatot, s az egyéb■természetű foglalkozásokat /kiejtés, értésj fordítás stb./, Végeredményben tehát a hallgató aktiv beszédkészségének biztosítására gyakorlatban ennek kb. a fele, azaz a 10 félév alatt összesen 16 óra áll rendelkezésre. Ha ezt az időmennyiséget külföldi tartózkodási napokra váltjuk át és feltételezzük, hogy egy, a nyelvi környezetben tartózkodó személy naponta átlagosan 2 órát tölt tényleges beszéddel - ami igen szerény számítás - arra az eredményre jutunk, hogy hallgatóink öt év alatt kapott beszédgyakorlat! lehetősége 8 napos angliai tartózkodással egyenértékű. Ez a tény nem igényel külön kommentárt. Az egyéb nyelvszakokon lényegesen kedvezőbb a helyzet, hiszen a német- és orosz szakosok féléves részképzésben részesülnek, a francia‘és olasz szakosok ugyancsak tesznek külföldi tanulmányutakat. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a külföldi tartózkodás sem hoz százszázalékos eredményt, a német és az orosz szakon azért,mert a részképzés túlságosan késői időpontra, a 9-10 félévre esik. a francia és olasz szakon pedig azért, mert a tanulmányutak nem ellenőrzöttek, s nincsenek kötelező programjaik. 3./ Levonva a következtetéseket, meg kell állapítanunk, hogy ugyanakkor, amikor örvendetes módon idegennyelvi tanszékeink európai viszonylatban is magas szinten nyújtanak elméleti képzést mind a nyelvtudomány, mind az irodalomtudomány terén, nem tudják megadni a hallgatóknak azt a gyakorlati nyelvtudást, amelyre mindenekelőtt szükségük lenne, különösképpen ma, a szituációs, beszédközpontu, a kommunikációt szolgáló modern nyelvoktatás korában, amely a tanártól szinte anyanyelvi felkészültséget igényel. Óhatatlanul felmerül az a gondolat, mintha egyetemi nyelvtanárképzésünk szerkezetében még mindig a régi, humántipusu középiskola igényeihez igazodnék, amely a modern nyelvoktatás főcéljának nem a szóbeli kommunikáció képességének kialakítását, hanem a célnyelvi ország kultúrájának, irodalmának megismertetését tartotta. Nyilvánvalóan a jelenlegi oktatási struktúrában és a jelenlegi keretek között az egyetemi, nyelvoktatás nem oldja és nem is oldhatja meg az előtte álló fel datokat. Legyen szabad itt utam: latra, amely régen kétfelé vérképzést; a filológusképzós az egyetemek bölcsészeti karain, a tanárképzés a tanárképző főiskolákon folyik /Leningrád, Moszkva/« A főiskolákon tanárképző, valamint tolmács- és forditóképző tagozat működikj a képzés másfél szakos, időtartama öt év. A képzés heti 36-42 órában, 5-6 fős gyakorlati nyélvi foglalkozások keretében 3 oranarja meg az exocre ario ie.i íi a szovjet felsőoktatási gyakorítotté. a filológus- és nyelvtanár-Készült:60pld-ban. Eng.:dr.Béla Dénes hivatalvezető.
