József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1969-1970, Szeged

1969. október 8., I. rendes ülés

Wittman Tibor bevezetőben arról beszél, hogy a munkátérv nem domborítja ki eléggé a tudományos munka tartalmi kérdéseit és ezért félő, hogy a különféle szervezési feladatok elvonják a figyelmet a voltaképpeni tudományos munkáról« Reméli, hogy az év végén , amikor a bizottságok munkájának értékelésére kerül sor, e bizottságról megállapíthatjuk, hogy helyesen oldotta meg feladatát« A diákkörök kérdésére áttérve örömét fejezi ki afelett, hogy a történész diákkör megszűnt« Nincs ugyanis történettudomány, csak egyes történeti tudományok vannak, ezert az a helyes, ha szakágatatokra tagozódottan kisebb tudományos diákköri csoportok jönnek létre« Ezek magvai megvannak az egyes tanszékek mellett, csak meg kell őket szervezni diákkörökké« Hangsúlyozza, hogy itt sem a szervezési, hanem a tartalmi munkára kell fordítani a figyelmet« Ami a tanárképzést illeti, nem helyes az Oktatási Bizottság kezében hagyni a problémát, nincs rá energiájuk« Helyes volna, ha a dékán kijelölne egy oktatot, aki megvizsgálná a tanszékeken a szakmódszertanosok helyzetét és ennek a vizsgálatnak az eredményét a tanév végén megvitatnánk.

Sipka Sándor a pedagógusok továbbképzéséről szólván csak annyit íua, hogy megjelent az erre vonatkozó minisztériumi utasitás és annak végrehajtásaként az egyes művelődésügyi osztályok továbbképzési kabineteket szerveztek. - A gyakorló iskolák jelenlegi helyzetének tarthatatlanságát az oktatási rektorhelyettes is észlelte és létrehozott egy bizottságot, amelyben központi szerepet kapott Ágoston György elvtárs« A bizottság célja a visszásságok megszüntetése volna.

Nyíri Antal a Sipka Sándor által előadottakról nem tudott« Wittman $Lbor tanárképzéssel kapcsolatos javaslatát elfogadásra ajánlja, szerinte ezt a feladatot Ágoston professzorra kellene bizni.

Halász Előd» Mi hajlamosak vagyunk a gyakorló iskolákat pedagógusképző intézménynek tekinteni. Pedig vannak a gyakorló iskoláknak szakmai vonatkozásai is, azt is vizsgálni kell, hogy a szakmai szempontok kellő súllyal érvényesülnek-e? Ezt pedig a szaktanszéké tudják megállapítani.

Wittman Tibor is a szakmai részt szeretné jobban ellenőrizni, ezért Ő sem látná helyesnek Ágoston professzor személyét.

Dékán lényegében egyetért Hajdú professzor javaslatával. Szükséges azonban még konkrétabban tovább menni, ügy véli azonban, hogy a további lépések szükségessége a jelentések tanulmányozása során derül ki« A diákkörök esetében megkérte a kari KISZ bizottságot és Kristó Gyula adjunktust, végezzenek vizsgálódásokat és készítsenek javaslatokat a következő tanácsülés számára. Szerinte nem kellene kari munkátervi pontba foglalni, hogy az egyes, kiemelkedő eredménnyel dolgozó hallgatókkal foglalkozzanak a tanszékek« Ezt úgy kell megvalósítani, hogy minden adott esetben kérjük fel az illetékes tanszéket« A tanárképzés kérdéseivel kapcsolatban szerinte nem volna célszerű most kész receptet készíteni. Kéri, hogy a hozzászólások alapján foglalkozhassók az állami vezetés a problémával és javaslatait terjeszthesse a következő tanácsülés elé.