József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged
1967. március 8., III. rendes ülés
^foc 4. Néhány vitaalapul szánt e igondolás a/ Sok szó esik manapság részletesebb "kézikönyv” és szükebb értelemben vett "tankönyv" megkülönböztetésének szükségességéről. Az utóbbiak készittetése pillanatnyilag az uralkodó tendencia, felmerül a kérdés, nem a két tipus valamilyen ötvözete lenne-e az igazán szerencsés megoldás? Különösen előtérbe látázik kerülni ez a lehetőség most, amidőn a bölcsészettudományi karok szinte kizárólagosan tanárképző jellegén az a/, b/, c/ tipusu szaktárgyak rendszerének bevezetésével bizonyos módosítás történik majd: a nem-tanárképző szakok viszony'lagos súlya megnő az oktatómunka egészén belül. A szakmailag specializáltabb b/ és c/ szaktárgyfajtáknál olyan tudnivalók elsajátittatása is szükséges lehet, amelyek a tanárképző szakosoknál nem jönnek tekintetbe . A kétféle tipusu könyvfajta ötvözésén olyan eljárást értenék, amely alkalmas anyagcsoportositással és nyomdatechnikával élesen és félreérthetetlenül /!/ elkülönítené azt, ami megtanulandó és a vizsgán számonkérendő ismeret a tankönyvet használó valamen yi hallgató számára. EJmellett azonban az egyetemi tankönyv bő tájékoztatást tartalmazna a vizsgaanyagon túlmenően is-^ azok számára, akik specializáltabb tanulTmányokát folytatnak a kérdéses szakban. E tájékoztatás kiterjedne nemcsak a tényszerű ismeretek szélesebb körére hanem, a legfontosabb szakirodalom értékelő áttekintésére s a vitás kérdések, nyilt problémák fontosabbjainak a bemutatására is. b/ felmerül a kérdés, vajon szüksóges-e /vagy. a mai óraszámban kell-e/ kötelező előadások hallgatását előírni azokból a tantárgyakból, amelyekből korszerű, a követelményeknek tartalmilag és didakti/a^lag egyaránt megfelelő tankönyv áll a hallgatóság rendelkezésére. Nem kétséges, hogy az ilyen tankönyvből a programban vizsgakövetelményül előirt tananyagot el tudja sajátítani a bölcsész. A kötelező órákra legfeljebb annyiban lehet szükség, amennyiben a tankönyv évek sorára /fél-, egy évtizedre/ készül s a tudomány időközben felmerülő uj eredményeit az előadáson adhatja kiegészítésül az oktató; persze erre a célra is esetleg gyakorlati, szemináriumi óra bizonyulhat megfelelőbbnek. Mindenesetre a korszerű tankönyv elkészülte után a kérdéses tárgy kötelező előadásainak óraszámát legalább a felére lehet csők/ kenteni, ha nem éppen az idetartozó főkollégiumok teljes elhagyása
