József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1963. március 13., III. rendes ülés

-18-Itt is, az egyetemes neveléstörténetbe» is feltűnik a szemléletmód elszigetelő jellegenintha a neveléstörténet nem nagy irányzatokban zajlott volna le, hanem pusztán egyedi alkotások egymásutánja volna. Lehet-e neveléstörténet az, amelyből hiányzik a pietizmus, a neohumaniz - mus, a filantripizmus stb. irányainak legalább a jelzésszerű tárgyalása? Sajátságosnak tartjuk, hbgy Pestalozzi és Herbart között e vázlat szerint semmi sem történet a nevelési elmélet és gyakorlat terén, nyilván a lerövidítésnek esett áldozatul Goethe, Schiller, Humboldt, Frőbel,

Basedow stb., nevűk közűi azonban legalább egykettőé meg kell hogy maradjon.- Táncsics, Tavasi tisztelt nevek; de Fáy-Josika—Eötvös megszakítatlan s eredeti magyar tanregény, nevelodósregény vonulata, mely a magyar pedagógiatörténetnek lényegesen érdekesebb fejezetét kínálja, mint az iskolatervezők némelyik együttese, nagyon is odakivánkozik a szintén emlitetlenül hagyott Kölcsey után.

Végűi nem értűnk egyet azzal, hogy csak 1-1 mü elolvasása legyen kötelező, jelöljenek meg ennél jóval többet, s tegyenek kötelezővé legalább kettőt-kettőt, köztük Rousseau-ét feltétlenül. Az Igor és társai helyett kívánatos volna Makarenkó valamelyik elméletibb könyvét, Írását jelölni meg.

Vörös László véleménye a periodizációs kérdésekről megegyezik Szauder elvtárs véleményével. Egy csomó hibát és hiányosságot sorol fel ezen a téren.

Dékán véleménye szerint is a program ebben a formában elfogadhatatlan. A történeti Intézet véleményét az alábbiakban ismerteti:

A neveléstörténeti program nem igazodik a célmeghatározáshoz annyiban, hogy nem mutatja be a nevelés és az oktatás gyakorlatának történetét az emberi kultúra szerves részeként, hanem az egyes társadalmi formákhoz mechanikusan odaírja, hogy ennek meg ennek a társadalmi formának a nevelési elvei. Az, hogy milyen funkciója van a nevelésnek az egyes társadalmi formákban és hogyan teszik ilyenformán az emberi kultúra egy részét, az hiányzik a programból.

Nem történik említés a feudalizmus neveléséről szólva az egyház szerepéről a nevelésben. Kívánatosnak látszik feltüntetni, kik voltak a korai utópista szocialisták a feudalizmus idején, akikre program utal? Nem túlzó a megfogalmazás? Az imperializmus a kapitalizmus egy korszaka. Helytelen tehát külön fejezetben szólni a kapitalizmus és egy másikban az imperializmus neveléséről.

A francia felvilágosodás és a XVIII. századbeli magyar pedagógiai törekvések még nem a kapitalizmus korának elméletei, hanem annak legföljebb előzményei.

Elvileg és szerkezetileg is helytelen a kapitalizmus