József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged
1963. február 6., II. rendes ülés
-2-togatását, s naguk a hallgatók is egyórtelmüon hasznosan eltöltött időnek tartják a gyakorlaton eltöltött 10 napokat. Persze, túlságosan optimisták lennénk, ha az olnult éveknek csupán o biztató jelenségeit vennénk szánba. Számos olyan jelenség is mutatkozott, amelynek a külső szemlélő szánára már-már az egész népművelés létjogosultságát is szinte kérdésosso tették, legalábbis az egyetem szervezeti keretén belül. Egyetemünkön na sen tisztázott kérdés, hogy a népművelés foladata-c és mennyiben föladata a kari munkának. A kari XlSZ-szervezet maga is csak másodlagos rosszortjának tekintette ezt a munkát, azaz csak a segítségnyújtást, a szervezésben és megvalósításban való jóindulatú közronüködést tartotta föladatának. Tulajdonképpeni gazdája egy na sem létező fórun lett Yolna, egy tanszék vagy tanszéki csoport, noly nemcsak a népművelési gyakorlatok nogszorvezését láthatta volna el az igényeknek megfelelő nódon, hanem egyszersmind a gyakorlatokat elkószitő elnéleti oktatást is végezhette, illetve irányíthatta volna. Ennek feladata lett volna azoknak az anyagi bázisoknak, továbbá nélkülözhetetlen segédeszközöknek /megfelelő szakkönyvek, tochnikai eszközök stb,/ biztosítása is, melyek nélkül o munka végzése egyetemi szinten elképzelhetetlen. Ha az ügynek az 1962/63-as tanév kezdető óta van is gazdája Vágvölgyi András személyében, magának a "szaknak" léte vagy nem-lóto mindmáig eldöntetlen kérdés. Ebből a tisztázatlan helyzetből adódtak aztán az összes nehézségek. Gazdaságilag: az anyagi fedezet megteremtésének és az elszámolás módszerének oly sok zavart okozó kérdése. Szervezetileg: a népművelési oktatásban részt vevő hallgatók óraproblémái s a gyakorlati foglalkozások illetve a vidéki kiküldetések tanrendbe való beállítása. S végül elméletileg: a népművelési oktatás konkrét tantervének, az előadások tananyagának tisztázása, s ezzel szoros összefüggésben a gyakorlati foglalkozások programjának véletlenszerűsége. xxx • ' ■ , I A népművelés eddigi munkájában részt yqvő oktatók, külső szakemberek ós hallgatók nagyjából egyöntetű véleménye szerint a következőkre volna szükség ahhoz, hogy a népművelés oktatása és gyakorlati megvalósulása a megfelelő szintet elérje. 1. Kétségtelen, hogy a népművelés na még nem kialakult és pontosan körvonalazható tudományszak. Az elmúlt évek során azonban kialakultak azok az alapolvok, általános módszerek s a tematikát illető tapasztalati általánosítások, melyek magas színvonalú megismertetése komoly segítséget nyújthat pedagógusként különvarosokba, falvakba kerülő hallgatóinknak ahhoz, hogy a i-4juk háruló népművelő munkát ne spontán ösztönössóggel, hanem szocializmust építő társadalmunk mindenkori igényét kielégíteni törekvő céltudatossággal tudják ellátni.Emellett lehetővé teszi azt is, hogy azok a hallgatók, akik ehhez külön adottságot éreznek magukban, mint a népművelés függetlenített munkásai működjenek majd művelődési otthonokban, tanácsok művelődésügyi osztályán, s az ismeretterjesztésben. Elsőrangú föladat viszont mind a tananyagnak, mind a gyakorlatok programjának komoly, tudományos szintű kidolgozása. 2. Az 9IŐZ0 pontban vázolt alapfeltételek megteremtése elképzelhetetlen mindaddig, mig a népművelés oktatása valamiféle konkrét formát nem nyer egyetemi oktatásunk egész rendszerében. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szervezetileg is elismert formában létrejön egy tanszék, tanszéki részleg vagy tanszéki St, sz. 14-73/ 1963.K,60 pl. Sokszorosítást eng. :Dr.Madácsy László dékánhelyettes.
