Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1961. december 6., II. rendes ülés

és dlágnézet II. világháború utáni válságának, a francia tudós szemléletében. Ez az alka ­lom nem megfelelő annak bővebb elfemzésére, mennyiben tükrözi ez a látásmód a polgári történetírás és történetszemlélet, a polgári világrend és világnézet válságát. Itf csak arra szoritkózhatom, hogy pusztán utaljak a szöveg fegy kis részére, amely egyúttal arról is á-­­rulkodik, hogy akaratlanul is mennyire pártos ennek a pártatlan és minden pártelfog ült só­gon való felülemelkedést, kívülálló magatartást követelő szerzőnek a beállítottság a. Arra a szövegrészre emlékeztetek, amely azt óhajtja, hogy «a történelem ne kockáztassa többé a nemzetek közti ellentétek és az osztályok közti gyűlölet felélesztését. ! Ez a néhány szó rávilágít az egész koncepció valóságos céljára, szándékára t a jelent rögzíteni és örökkétig megóvni, mint elért egyensúlyi állapotot és ennek a révén fenntartani a polgári társadalm et. Legyen szabad most más 'oldalról bemutatni, hogy az#iskola mindig az uralkodó társadalmi osztályok szükségleteit tükrözi. Nyugat fenn akarja tartani a tőkés társadalmi rendet és éppen ennek érdekében oktatási rendszerét is felülvizsgálja, hogy meg tudjon felelni a napjainkban folyó uj technikai forradalom követelményeinek. Az oktatásnak a tech­nikai fejlődés szükségleteihez vaió igazítása azonban nem jelenti az oktatás alapjául szol gáló világnézet megváltozását. A szakmai képzést kibővítik, de az általános műveltség ré­i gi koncepciója változatlan. A hagyományos középiskolát védik a «munkavilág betörésétől.“ Franz Hilker nyugat-német pedagógiai kutató A pedagógia helyzete a Német Szövet­ségi Köztársaságban c. írásában ez olvasható « A Szövetségi Köztársaság nem mew el addig, hogy a személyiség képzésének elvét felcserélje a társadalmi termelés növekedését célzó politechnikai neveléssel. Mind­azonáltal arra törekszik, hogy a technikának nagyobb szerepet juttason a humanisztikus nevelésben.“ Elmélyítik a matematikai, kémiai és fizikai képzést, de nem adják fel a régi képzési eszményt Ugyanilyen nézeteket vall Jean Fourestié francia pedagógus is : « Az iskola marad­jon az un, «humanizált munka világnak» is fölérendelve. Nem szabad engednie, hogy olyan eszközzé alacsonyiteák le, amely a munkavilág céljait szolgálja, hanem céljait saját ma­j •-» gában kell megtalálnia.“ Ehhez a hagyományos humanisztikus irányú képzéshez való ragaszkodásnak az ^fca az, hogy eme irány képviselői féltik az áltd ános műveltség színvonalát az uj elgondolások­tól, de még ennél is inkább a tömegek beáramlásától a középiskolába. A nyugati közép­iskola továbbra is a jómódúak műveltségi monopóliumának az egyik fellegvára. Roger Gál aki az UNESCO megbízásából átnézte a világ minden középiskolai tantervét amihez hozzá­tudott jutni, 1958-ban az UNESCO Sevres-i értekezlete elé terjesztett összefoglaló jelentésé­ben hivatalos statisztikák nyomán megállapította, hogy például Franciaországban a munkás paraszt szülők középiskolás gyermekeinek a szám> nincs arányban a két osztályhoz tarto­zóknak a számával. Ilyen a helyzet a tőkés országok nevelésében. III. A szocializmus országaiban a nevelés tartalmát a szocialista építés feladatainak objektiv- 3 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom