Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. március 14., IV. rendes ülés

századi szocialista irodaid nak történetébe, közelebbről József Attila kutatásaiba mélyüljön el.

1961-ben, noha februártál augusztusig beteg volt, határozottan fejlődött, javult munkája, bohft van kifogja “kapkodás, zavaros tág, gondolatit éretlenség miatt “ előadásai • »remin* rltwai ellen, » # kifog sok részben érdes, szálkás emberi magatartása miatt is jogosak voltak, egészében vív ért él es és positiv sunk-1 végzett uj kollégium tartalmi megtöltésével, a* irodalomtudo»' nyi bevezet« megszervezővel s kidolgoz sA val* £ téren elkövetett bib i javarészt a kezdeményezés, az uttörés nehézé gélből adódtak. fagyon színvonalasan irányította f>obolewsky lengyel ösztöndíjas tsunk j*t ' s érmék dolgozata el is készült. Hatékonyan vett réázt, értékeim h r vitatható /mg is bir lt/ egyetemi előadisréssletek bemutatásával az intézet « akisei “ideológiai vitáin. ^zivtBen s jól foglalkozik tanitv Anyainak kri tikai körével. fi mindehhez egészségesen járul hozzá az, hogy az Aetá~ ben egy értékes József Attila tanulmányt készül közölni, a hogy József Attila makói és »segedi éveinek termését az e*tátikái fejlő* dés szempont iából most már határidős tanúim' ny formájában dolgozza ki az év végéig. E* les kandidátusi disazertáoiójánfk el»5 jelentékeny fejezete,

Egészében véve tehát pozitív« értékelhet® 1961~es előbaladása, komoly kifogás pedig magatartása ellen sem merült fel a tanszéken.

8a függőben lévé külső, volt szerkesztői hurkájával kapcsolatos ügyei kedvezően tisztázódnak /ezek most existenciállsan nyomják ft/, akkor nincs kétségünk afelől, hogy jól meg fogja *llni helyét az Inti" zet kollektívájában, • biztató tudományos fejlődés élStt áll. ?foha 1961-btn szaktudományosán alig tudott dolgozni, a Kortársban s mis folyóiratokban irt recenzióival megtartotta korábbi színvonalát a kritikában, BÖt komoly késiratfelfed zéseiről is /^ajtós-hagyaték/ irt; Így a publicisztikából a szaktudomány területire is átlépett s ott kívánja folytatni, különösen irodalomelméleti téren; munkáját.

Keserű d^ljnt adjunktus szaktudományos szempontból azok közé tartozik, aViV kutatási területükön igen nagy, a MTA Irodaloatörté" . neti Intézete által is elismert tárgyi tudással bírnak, akiben nincs semmiféle fogyatékos»ág sem a szakterület eszmei ée tárgyi, történeti áttekintése vagy részletismeretei tekintetében. A 17.»zésad el* ső fele protestáns tudományét ságinak, ennek az irodalomtörténeti szempontból inkább másodrendű kérdésnek Keserű jeles szakértője és elismert ismerője. Mind külföldi kutat, sa, mind az itthon végzett bibliográfiai és szövegkiadói munkái értékesek, a kTA célhitattel is támogatta s támogatja ezeket a munkálatait. Az MTA Irodai csat ör~ tér»ti Intézete neé| g Keserűt valósággal külső nau katársai közt tartja számon.

Ami munkájának egyre erősebb s 5'Itala is komolyan *térzett fogyatékosságaként jelentkezik, az csak kisebbik részben ered szakterületének nem ear tétikai, nem irodalomtörténeti természetéből: sokkal ink bb a munka megszervezésének s tervszerű végzésének súlyos bizonytalanságaiból, Munkatervét Keserű csak részben teljesítette, and -tekintettel egyéb ilfoglaltságaira -nem volna súlyosan kifogásolható; eszel szerben az a tény, hogy Ö, aki 1954 óta az Intézetben