Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged

1960. szeptember 28., I. rendes ülés

nulhatnak hallgatóink pl. Balassitól, mint pl. Aczél Tamástól, pedig nem tuaom, hogy az 1956 előtti oktatásban nem jutott-e az utóbbinak legalább olyan szerep, ha csak az időbeli terjedelmet vesszük is, mint az előbbinek* Lehet, hogy éppen ez a hasonlat kissé túlzott, de a ve­szélyre figyelmeztet. Még néhány kisebb megjegyzés: A fiatal oktatók eredményes tudományos munkája sok mindenen fordul . meg. De kétségtelenül sokban függ a nyugodt munkakörülményektől is. E nyugodt munkakörülményeket azonban aligha segiti az, hogy bár évenként megállapitjuk, hogy az egyetemi oktatásra semmiféle merev norma nem alkalmazható, csaknem félévenként megjelennek a hatalmas lepedők, me­lyeken felmérik az oktatók munkáját, elsősorban az oktatott óraszám és a hallgató-létszám alapján. Világos, hogy ilyen körülmények között, a­­mikor ez a norma éppen a fiatal oktatóktól követel magasabb óraszámot /ami az oktatás szinvonala szempontjából is helytelen/, egyetlen fia­tal tanársegéd sem érezheti magát biztonságban, ha bármilyen elmélyült tudományos kutatómunkát végez is, de az óraszáma alacsony. Jó volna már ezt a kátyúba jutott ''norma-felmérősdit” véglegesen felszámolni* Hajdú Péter professzor elvtárssal szemben hadd védjem meg egy ki­csit saját intézetét, hiszen éppen a Nyelvtudományi Intézet az, amelyben három fiatal oktató is a kar és az intézet tanitványa volt s úgy került oktatói pozicióba /Velcsovné, Bodnár F., Pálfalvi E./. A levelezők oktatásánál a dékáni referátum is hangoztatja azt a több­ször elhangzott követelést, hogy a levelező/foglalkozások jó részét pro­fesszorok, docensek tartsák. /íme, megint egy bizonyiték, hogy a nermna, mely a tanársegédektől kivánja a legmagasabb, a professzoroktól a leg­alacsonyabb óraszámot, mennyire képtelen, legalább is bölcsészkari vi­szonylatban, ahol nincsenek nagy óraszámú gyakorlati foglalkozások./. A mi tanszékünkön a levelező oktatás bevezetése óta sohasem volt rosz­­szabb az arány e téren a levelező oktatásban, mint a rendes hallgatók oktatásában. Azt hiszem, ez a helyes arány, A dékáni referátumnak a kádermunkával foglalkozó részében vannak ki­tételek /referátum 10.old./, melyek közül egyik, úgy gondolom, mások mellett, rám is vonatkozik, vagy vonatkozhat. A birálatot magamra néz­ve helytállónak találom, s igyeksezni fogok a következő évben a politi­kai fejlődés terén is lépéseket tenni előre. Szeged, I960, szeptember 28. /dr. Pósa Péter/ docens

Next

/
Oldalképek
Tartalom