Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged

1960. szeptember 28., I. rendes ülés

nulhatnak hallgatóink pl. Balassitól, mint pl. Aczél Tamástól, pedig nem tuaom, hogy az 1956 előtti oktatásban nem jutott-e az utóbbinak legalább olyan szerep, ha csak az időbeli terjedelmet vesszük is, mint az előbbinek* Lehet, hogy éppen ez a hasonlat kissé túlzott, de a veszélyre figyelmeztet.

Még néhány kisebb megjegyzés:

A fiatal oktatók eredményes tudományos munkája sok mindenen fordul . meg. De kétségtelenül sokban függ a nyugodt munkakörülményektől is. E nyugodt munkakörülményeket azonban aligha segiti az, hogy bár évenként megállapitjuk, hogy az egyetemi oktatásra semmiféle merev norma nem alkalmazható, csaknem félévenként megjelennek a hatalmas lepedők, melyeken felmérik az oktatók munkáját, elsősorban az oktatott óraszám és a hallgató-létszám alapján. Világos, hogy ilyen körülmények között, amikor ez a norma éppen a fiatal oktatóktól követel magasabb óraszámot /ami az oktatás szinvonala szempontjából is helytelen/, egyetlen fiatal tanársegéd sem érezheti magát biztonságban, ha bármilyen elmélyült tudományos kutatómunkát végez is, de az óraszáma alacsony. Jó volna már ezt a kátyúba jutott ''norma-felmérősdit” véglegesen felszámolni*

Hajdú Péter professzor elvtárssal szemben hadd védjem meg egy kicsit saját intézetét, hiszen éppen a Nyelvtudományi Intézet az,

amelyben három fiatal oktató is a kar és az intézet tanitványa volt s úgy került oktatói pozicióba /Velcsovné, Bodnár F., Pálfalvi E./.

A levelezők oktatásánál a dékáni referátum is hangoztatja azt a többször elhangzott követelést, hogy a levelező/foglalkozások jó részét professzorok, docensek tartsák. /íme, megint egy bizonyiték, hogy a nermna, mely a tanársegédektől kivánja a legmagasabb, a professzoroktól a legalacsonyabb óraszámot, mennyire képtelen, legalább is bölcsészkari viszonylatban, ahol nincsenek nagy óraszámú gyakorlati foglalkozások./.

A mi tanszékünkön a levelező oktatás bevezetése óta sohasem volt roszszabb az arány e téren a levelező oktatásban, mint a rendes hallgatók oktatásában. Azt hiszem, ez a helyes arány,

A dékáni referátumnak a kádermunkával foglalkozó részében vannak kitételek /referátum 10.old./, melyek közül egyik, úgy gondolom, mások mellett, rám is vonatkozik, vagy vonatkozhat. A birálatot magamra nézve helytállónak találom, s igyeksezni fogok a következő évben a politikai fejlődés terén is lépéseket tenni előre.

Szeged, I960, szeptember 28.

/dr. Pósa Péter/ docens