Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1960. június 10., VII. rendes ülés
oo • 4 • Madáosy László társbíráló ismerteti bírálatát Biró Ferenc doktori disszertációjával kapcsolatban: "A dolgozat cime szerint péczeli irói fejlődésének főbb vonásait tárgyalná, ám a dolgozatból egyáltalában nem tűnik ki, mi az az uj, amellyel hozzájárul az eddigi Péczeli-kutatások eredményeihez, A dolgozat szerkezetében és tartalmában egészen elhibázott, A dolgozatot bevezetéssel kellett volna kezdeni, melyben a jelölt értékelőén összefoglalja az eddigi kutatások eredményeit, ugyanakkor jelzi, hogy milyen módon, milyen uj eredményekhez szeretne eljutni. Az egyes fejezetek elnagyoltak és bosszantóan semmitmondóak. Pl. A szülői ház óimét adja a dolgozat első fejezetének, de a szülői házról, környezet-hatásáról stb, szinte semmit nem ir. A Mindenes tfyüjteményben az Írónak itto-ott elejtett életrajzi vonatkozású adatait a jelölt miért nem használja fel, miért nem igyekszik adni egységes képet a korról, a környezetről, az irót gyermekkorában ért világnézetét kialakító hatásokról?, stb,,stb. Bgy-két fellengzős szóban, alig másfél oldalon ilyen kérdést elintézni nem lehet. Ez nem marxista irodalomtörténeti módszer. Es ugyanilyen felületesen, hányaveti stílusban /9»* 27., 42., 64.,1./ intézi el az iró életének a dolgozatban megjelölt későbbi szakaszait is. Pl. Horace Saussure-ről, kinél Péczeli nevelődködött, csak annyit ir, amennyit a Larousse du XX® sieole-ből róla megtudott. Miért nem nézett utána alaposabban. A XVIII. századi nyugati polgári életformát, mely kétségtelen hatással volt Péczelire, nem elég csak emlegetni, hanem annak lényegét kellett volna kifejtenie számos idevonatkozó tudományos munka alapján. Miért hanyagolja el mind a francia, mind a magyar felvilágosodás irci körének és^törekvéseinek mjzát - Péczeli vonatkozásában. Amit pedig Péczeli fordítói elméletéről, Voltaire-rol és a róla való nézetéről ir, egészen rossz. Hogy mennyire felületes és hibás következtetéseket tud levonni Péczeli műfordítói elméletéről, idézem a dolgozat egy idevonatkozó részét szószerint /2,$. 1,/ "Voltaire, a deista Voltaire a fanatizmust mint a tételes vallások járulékát itelte el* A protestáns Péczeli ezzel szemben a katolikus intoleranciát támad\
