Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1954. október 27., II. rendes ülés
c. ni a kot szakos ^kép zés módszertani problémáinak. Az első évfolyamon a sok szakérettségis, a II, éven az I.ővos anyag pótlásának igénye is figyelmeztet a kérdés fontosságára. Az önállóságra való nevelés terén is komoly erodnényeket értünk el az elmúlt félévben, amit szépen mutat a pályázatok és a szakdolgozatok az előbbieknél magasabb szinvonala. Erre irányuló munkánkat fokoznunk kell, főképp a szemináriumi munka javításával, aminek egyik komoly eszköze lesz, ha a professzorok, docensek minél többen vezetnek szemináriumot. Ezt a %r sajátos'személyi összetétele miatt még nem tudtuk kellőképp biztosítani, az azonban elérhető és kivonatos, hogy a tanszékvezetők az eddiginél nagyobb mértékben vegyenek tevékeny részt a szemináriumok irányításában és néhány témát még abban'az esetben is ők dolgozzanak fel, ha a szemináriumot nem ők vezetik. Az előbbi körülménnyel függ össze az is, hogy nem egyszer főkollégiumot tanársegédek vezetnek; - a jövőben arra kell törekednünk, hogy ezt kiküszöböljük, ' vagy legalább is csökkentsük, ott pedig, ahol ez nem lehetséges, fokozzuk a t an személyzet szakmai továbbképzését. Ennek legfőbb eszköze az önálló tudományos munka, ebben a vonatkozásban viszont az elért szép eredmények mellett több adjunktusnál, tanársegédéi komoly elmaradás mutatkozik, A kari tudományos munka problémát egyik tanácsülésünk külön is felméri, addig szeretném leszögczhogy a. tanszenélyzot előléptetése, a premizálás s általában a tudományos döntő szempontjául a jövőben an oktoto os •t-i it nxnositos munka egységét fokozottabban figyelembe vesszék, mint eddig történt. A tanszenélyzot szakmai munkájának szerves része az ideológiai továbbképzés, el kell érnünk, hogy színvonalas professzori konferenciák mellett a tanszemélyzet konferenciáinak szinvonala is állandóan emelkedjék s hogy a tanszékvezetők'állandóan figyelemmel kisérjék munkatársaik ilyen tanulmányait♦ Gyakori, hogy a fiatal tanszenélyzeti dolgozók túlzotton specializálják magukat egyes részletkérdésekre, szaktárgyuk általános elvi kérdéseivel keveset foglalkoznak, sót általános műveltségük^ nyelvi, kifejező készségük is gyenge. Szükséges, hogy a tanszékvezetők ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozzanak s jórészt az égvén i nevelőnunka segítségével javítsanak a hibákon, mert ez közvetve ismét oktatómunkánk színvonalának emelését jelenti. Az oktatómunka színvonalának emelését kívánom elősegíteni azzal is, hogy az oktató-nevelő-munka ellenőrzését általánosabbá^és mélyebbé teszem. Módszertani Bizottságunk ezt a kérdést, bár elsősorban az ő feladata lett volna, nem tudta megoldani, mert a professzorok, docensek távolmaradtak belőle s igy jórészt olyanokból állt, akiknek nem volt kellő szakmai és pedagógiai tapasztalatuk. Ezt viszont a Bizottság kitűnő vezetője nem pótolhatta. Egyébként a Bizottságok munkája egy kis karon ^szükségképp vontatott. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy a tanszéki munkáért első fokon az intézeti igazgatók, tanszékvezetők a felelősek, ők kötelog sek időnként az órákat,'gyakorlatokat, meglátogatni, a fiatal előadóknak tanácsokat adni. Ezt eddig kevés tanszékvezető tette meg látogatások megtörténtét ós a tapasztalatok közlését tartalmazó rövid jelentést kérek hivatalomhoz; ugyanakkor hivatalom fel fogja kérni az egyes tanszékvezetőket, docenseket rokontanszékek meglátogatására is. Hálás lennék, ha a K ári tanács e -unka elmélyítéséhez bölcs javaslataival hozzájárulna. Emelőéit szükséges, ionban állandóan ,0, a jövőben asztalátok közlését us következetesen o^p ezért az éra-
