Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1954. október 27., II. rendes ülés
A tanév előkészítése. Az elmúlt tanév főfeladatait az O.M. utasitasa a kornanyprogrann elveinek az altkori lehetőségekhez mért alkalmazásával szabta meg. Az első félévet azonban, az alapelvek tisztázatlansága miatt, sok vonatkozásban, bizonytalanság jellemezte, s a hallgatók tanulmányi színvonalának emelésében s az önállóságra való nevelésben is jórészt csak a második félévben kezdtünk sikereket elérni. A Kar tanulmányi átlaga, bár az ellenőrzés nagy mértékben csökkent, a követelmények pedig általában komolyan emelkedtek, az előző év eredményeihez képest alig csökkent, ami mindenesetre arra mutat, hogy az önállóságra való nevelés fokozottabb előtérbe helyezése, a kicsinyes ellenőrzési formák megszüntetése^ncm okozott átmeneti zavarokat. A viszonylag magas tanulmányi átlag azonban elgondolkoztat, hogy vájjon nőm találkozunk-e még a^liberalizmus jelenségével Karunkon? Az egyes vizsgáztatók eredményeinek elemzésé^azt nutatja, hogy igdn, igy pl. az I. évfolyam magyar szakon, áhól úgy latszik a követelmények nem emelkedtek olyan mértékben, ahogy azt a hallgatók jó előképzettsége megengedte volna. A jeles és jó osztályzat határa azonban nemcsak ezen az évfolyamon<mosódik el, bár itt a legfeltűnőbb, hanem általában nem eléggé súlyosak" a jelcpck , bár az elmúlt évben különösen nagy javulás nutatko-' zott és komoly erőfeszítések történtek a reális osztályozás felé. A követelményeket különösen az egyszakos III.-IV. esetében^mog mindig komolyan lehet és kell emelni. A jeles és a jó osztályza- ' tok határának elmosódása csak egyik megjelenése a^liberalizmusnak. Legalább annyira érvényesül a közepes es az elégséges osztályza .1 a mez epe s es az exegseges oszcenyzakülpnösen az utóvizsgákon adott elégséges A Történeti Intézet ielöntésé toknál is. Az elégséges , mintha közclállna az elégtelenhez. A Történeti Intézet jelentőse szerint pl. a IV. éven sok a gyenge, az egyetemi mértéket alig megütő hallgató. Ismerve, hogy épp ez az Intézet'alaposan foglalkozott a hallgatókkal, joggal föltehető a kérdés, hogyan juthattak cl ezek a IV. évfolyamig? Kétségtelen, hogy az előző évek rossz beiskolázásai után akadhatnak olyan hallgatók, okik. nem tudnák vagy nem akarnák'követelményeinknok megfelelni, helyes lenne azonban; ha már az I.-II. évfolyamon szemébe néznénk ennek a problémának. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az ezévi utóvizsgákon a történeti szigorú normát alkalmaztak. T? < kJ ••sege kari viszonyés tanszékek komoly^ latban azonban még mindig általános a közepes, elég lönösen CuZ elégtelen osztályzattól való huzódozás. A jelen félévnek egyik legfontosabb feladata, hogy a szigorúbb osztályozás követelményét a. tanszékek a hallgatókban tudatosítsák és komoly feladatok, elmélyültebb szemináriumi munka^segítségével serkentsék hallgatóinkat eddigi osztályzaton "megvédésére”, ami végső fokon a tanulmányi munka elmélyítését jelenti. A kétszakos évfolyamokon viszont, egyes jelek legalább azt mutatják, a-t^.ípi’mal&ma'TQszélye kezd jelentkezni. Kétségtelen, hogy a kétszakos képzés nem jelentheti azt, hogy az egyes tárgyak eszmei tartalma, melysége alacsonyabb színvonalú legyen, az anyag terjedelme, az egyes szaktárcákra eső súly nem lehet azonos az egyszakos képzés követelményeivel. ilehéz és bonyolult kérdés ez, s az első éven előadók részéről sok tapintat és pedagógiai érzék kell a megfelelő megoldáshoz. A dékán az érdekelt előadókkal máris beszélt a kérdésről, s az egész félév folyamán fokozott figyelmet kíván szán-
