Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Gál Vilmos: Bandholtz tábornok és a román megszállás

Bandholtz ostora - Egy tábornok, egy múzeum és egy napló nem diplomata módra

A román hadsereg végül, hosszadalmas tárgyalások eredményeképpen 1919. november 14-ig vonult ki Budáról, majd napokon belül a teljes fővárosból. Bandholtz még néhány hétig, 1920 elejéig élvezte a magyarok vendégszeretetét, majd vonatra szállt, és visszautazott Párizsba. 1936-os szoborállítását amerikai magyarok kezdeményezték, és bár a magyar kormány felkarolta, az Egyesült Államok kormánya csak félhivatalosan támogatta, ugyanis Románia nem nézte jó szemmel a románellenesnek vélt akciót.

2019. október 17-én, az események 100. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum a Külügyminisztériummal közösen, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének jelenlétében emléktáblát avatott fel a Múzeumkertben.

Érdekesség, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a tábornok eredeti, a magyarországi tevékenysége során írt háromkötetes naplóját, valamint híres lovaglóostorát. 1995-ben egy magyar származású amerikai gyűjtő, Szathmáry Lajos (Chicago) ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak a Bandholtznak tulajdonított, ezüstmarkolatú, krokodilbőr lovaglóostort, valamint a háromkötetes naplót. A lovaglóostor valószínűleg Bandholtz korábbi állomáshelyén, a Fülöp-szigeteken készülhetett.

8. kép ■ Bandholtz tábornok lovaglóostora és naplója a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Történeti Kiállításának 16-os termében látható