Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Gál Vilmos: Bandholtz tábornok és a román megszállás
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. A napló gépelt, vékony géppapírra készült. Bandholtz valószínűleg hazatérte után rendezte és köttette be. Az első két kötet a valódi napló, a harmadik kötetbe pedig a kapcsolódó iratok, dokumentumok, a róla szóló újságcikkek és eredeti fényképek kerültek. Ez a harmadik kötet látható a múzeum Állandó Történeti Kiállításán, azon az oldalon kinyitva, ahol Bandholtz saját kezűleg írt zárcédulája van beragasztva. Két ugyanolyan zárjegy készült, ezekkel ragasztotta le a tábornok a múzeum ajtóit. Miután eltávolították, az egyiket a Múzeumnak adta, a másikat magával vitte, és a naplóba ragasztotta. A múzeumi darab érdekessége, hogy az elveszett a második világháború alatt, amikor a múzeum is súlyosan megrongálódott, és nemrégiben (2015 körül) egy magánszemély hozta vissza a múzeumba, akinek az apja találta meg a bekeretezett képet a Múzeum körúton, és ő őrizte meg. A múzeum visszavásárolta. Ez a relikvia a főigazgatói irodában függött 1920 és 1945 között. A tárlóban látható még egy rajz Bandholtzról, valamint egy ideiglenes román igazolvány, ezek is a napló részei. Az ostort állítólag akkor használta, amikor a Múzeumkertbe belépve a román őrség meg akarta állítani, és ő az ostorral tört utat magának, ám ez lehet, hogy csak legenda. Az ostor mindig nála volt, egyébként bricsesznadrágban, lovaglócsizmában járt, de nincs adat arra nézve, hogy itt bármikor is lóra pattant volna, viszont az alagi lóversenyen többször megjelent. A naplóban leírja, hogy a múzeum főigazgatója elkérte tőle emlékbe az ostort, de arra nincs adat, bizonyíték, hogy valóban átadta volna. (Több lovaglóostora is lehetett, a később hozzánk került darab a fényképek alapján más, mint amit Budapesten használt.) Halála után egy amerikai professzor adta ki a naplót, még 1933-ban, amely nagy port vert fel Romániában, Márdárescu tábornok cáfolta a benne megjelenteket, de miután Bandholtz már nem élt, vitát nem kezdeményezhetett. Bandholtz naplója 1993-ban magyar nyelven is megjelent, Napló nem diplomata módra. Román megszállás Magyarországon címmel. Sajnálatos módon a fordítás színvonala minősíthetetlenül gyengén sikerült, ám tudomásom szerint az új fordítás és a napló újrakiadása már készülőben van.
