Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kincses Katalin Mária: A zombori egész alakos Rákóczi-szobor-ügy
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. ugyanez a cikkíró folytatja, „Kassán még nem áll Rákóczi Ferenc lovas szobra, a nagy fényes nemzeti temetés pompájából nem maradt meg annyi, hogy a szobor elkészülhetett volna.”72 - Az 1906-ban csúcspontját elérő a Rákóczi-kultusz egy fél évtized múltával tehát látványosan kezdett kifulladni. Ennek legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a Századok című folyóirat mindössze két mondatot szentelt az 1912-es zombori eseménynek.73 A Rákóczi-szobrot 1918 novemberében a Zomborba bevonuló szerb csapatok74 75 a Schweidel-szoborral együtt lerombolták - s itt homályba vész a két alkotás további sorsa. Eddigi tudomásunk szerint egyetlen konkrét híradás alapján, amit a Vajdaság ma című lap internetes változata adott közre 2012- ben, az tudható csak a szobrokról, amit a Szom bori Újság 1930. november 22-én megjelent számában írtak: a zombori tartalékos tisztek egyesületének kérelmére a városi képviselő-testület elhatározta, hogy a két szobor darabjait átengedi a kérvényezőknek, hogy azokat beolvasztván, a Zomborban nyugvó hősi halottaknak temetői emléket állítsanak. Szájhagyományra hivatkozva ismeretes ugyanebből a publikációból, hogy a bori bányában végezték be a szobrok sorsukat, ahol beöntötték őket, s ha nem is ezek anyagából, de ezek értékében onnan kapott bronzot a zombori szerb vezetés Sándor király Szent György téren fölállított lovas szobrához.75 A Rákóczi-szobor talapzata állítólag megmaradt, de átkerült a szerb temetőbe, s rajta egy emléktábla áll, amit az első világháborúban elesett szerb katonák emlékére dedikáltak.76 77 Újabb kutatásaink eredményeképpen a szobrok sorsáról egy picit többet tudhatunk meg. A Budapesti Hírlap 1931. augusztus 23-iki híradása alapján" ugyanis a Zomborból menekült, Baján letelepedett magyarok elindítottak egy mozgalmat, hogy a Délvidék megszállása után a szerb hatóságok által a talapzatukról leemelt s elraktározott Rákóczi- és Schweidel-szobrot elkérjék, s Baján, a főtéren állítsák fel. Lőrincz György, Zombor utolsó magyar polgármestere maga is menekült volt,78 1 931-ben Baján ügyvédként tevékenykedett. Beadványt intézett a bajai törvényhatósághoz, hogy tegyenek lépéseket a szobrok Magyarországra, illetve Bajára szállításának érdekében. Egészen odáig sikerült elvinni az ügyet, hogy a zombori képviselő-testület 72 Örs: Nemzeti történeti emlékek. Pécsi Napló, 25. évfolyam 77. szám 1916. április 4. 2-3. 73 Vegyes közlések (szerző nélkül). Századok, 46. évfolyam 7. szám 1912. 547. 74 A délvidéki szerb megszállásról lásd: Gulyás László: A jugoszláv-magyar határ születése. In: Zombori István (szerk.): A szerbek Magyarországon 1918-1921. (МЕТЕМ könyvek 87.) Budapest, 2016. 14—16., 18—19.; Halmágyi Pál: A torontáli háromszög idegen megszállása 1918—1921. In: uo. 34., 36. 75 Lásd a hivatkozást a Vajdaság ma című lapra a 10. jegyzetben! 76 A Köztérkép internetes portálján található adat forrása: https://www.kozterkep.hu/14887/Schweidel_Jozsef_szobra_Zombor_1905.html (a letöltés időpontja: 2020. január 21.) 77 Rákóczi- és Schweidel-szobrok útja Zomborból Bajára. (Szerző nélkül.) Budapesti Hírlap, 51. évfolyam 190. szám 1931. augusztus 23.16. 78 A délvidéki tisztviselői kar elmeneküléséről újabban lásd: Gulyás László i. m. 18.
