Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban Házi Jenő visszaemlékezései alapján - Adalékok az első világáborús kórházi sebesültellátás történetéhez

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

levéltárba (Kriegsarchiv) vezénylik, de nagyot csalódott, mert július 16-án a bécsi hadügyminisztérium 7. osztályának úgynevezett Kupfergruppe alosztályához irányították, ahol közölték vele: új szolgálatának lényege különféle üzemek, kereskedések látogatása, ellenőrzése lesz a fémek szempontjából. Vagyis az lesz a feladata, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területén, főleg Bécs, Pozsony, Budapest környékén a fémfeldolgozó vagy azzal is foglalkozó üzemekben fölmérje, mennyi réz és más fém áll rendelkezésre, amelynek alapján azt vagy annak egy részét az adott üzemnek háborús ok miatt be kellett szolgáltatnia.

E rövid közlemény abba enged bepillantást Házi Jenő visszaemlékezései alapján, hogy egy katona sebesülése esetén a hátországban - három budapesti kórházat is megjárva - milyen ellátásban, rehabilitációban részesült, részesülhetett, végeredményben pozitív példáját adva annak, hogy mi várt itthon a sebesült frontkatonára, milyen körülmények fogadták, milyen színvonalú ellátásban részesítették, meghatározva ezzel a gyógyulás esélyeit.

Az első vonatkozó bejegyzések a sebesült Házi Jenő hazaszállításának körülményeiről tudósítanak, átmeneti hadikórházakban látták el hazaszállítása közben. Házi Jenő a lassú, viszontagságos út során, mialatt legfeljebb csak fájdalomcsillapításra volt lehetőség, amikor a vonat megállt, az első komolyabb ellátáson, illetve vizsgálaton Zsolnán esett át. Erről ekképpen értesülhetünk: „1915. április 13-14.2 Úgy délután 2 óra felé indult meg a vonat. Mindnyájunk ajkát egy sóhaj hagyta el, végre-valahára visszatérünk a hazába, biztos vidékekre megyünk. Micsoda megnyugvást idéz ez elő, szavakkal nem lehet eléggé ecsetelni. Ámbár teherkocsiban feküdtünk, nagyon jól éreztük magunkat, [a kocsi] ízlésesen, tisztán volt berendezve. A vonat nem rázott,3 így hát a megelégedésnek, a jó érzésnek az első megnyilatkozásai voltak észlelhetők. A vonat mind lassabban haladt, és az állomásokon sokat várt. Ennek oka az volt, hogy az irányítást nem tudták a vonat kísérői. Este volt, mire Sátoraljaújhelyre érkeztünk. Másnap hajnalban Miskolcon időztünk igen hosszú ideig. Az éjjelt jól átaludtam, és csak arra a zajra ébredtem itt fel, ami a hordágyak hordozása és a kocsikból való kihúzása által keletkezett. Vagy halottakat, vagy epidemikus betegeket raktak itten ki. Érintettük Fülek, Losonc, Zólyom városokat az utunk folyamán. Elhaladtunk Körmöcbánya és Ruttka állomások mellett is. Késő este volt, mire megérkeztünk Zsolnára.

Ez a nap már igen hosszúnak tűnt fel. A délután folyamán olyan erős fájdalmaim voltak, hogy azt hittem, meg kell bolondulnom. Egy ezredorvos sietett hozzám és kinint adott, mi lassacskán lecsillapított.

2 Napló, II. füzet, 1915. április 13-14.

3 Nota bene: Házi Jenőt a gerincénél lőtték meg.