Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban Házi Jenő visszaemlékezései alapján - Adalékok az első világáborús kórházi sebesültellátás történetéhez
Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban . A vonat közvetlen a megfigyelő állomás előtt állott meg, és lassan megkezdődött a sebesültek kirakása. Erősen hűvös idő volt, de csakhamar beértünk a dezinfidáló terembe, ahol roppant nagy sürgés-forgás tárult szemeim elé. Csupa fiatal hölgy forgolódott itten. Az első teremben elszedtek az embertől mindent a férfiegyének, akik alkalmazásban állottak, úgyhogy csak az alsó fehérruha maradt rajtam. Az elszedett ruhaneműt egy zsákba gyömöszölték és számot tettek reá. A második teremben nagy fürdőkádak állottak, bennük valamilyen lúgos víz, miben az ápolónők megfürösztötték a sebesülteket. Ezek leszedték az utolsó fehérneműdarabokat is rólam, de csak lemostak, mivel mozdulatlanságom végett nem tudtak a fürdőkádba tenni. Mikor készen voltak velem, több fürdőszobán át víve, végre egy műtőbe érkeztem, ahol egy barátságos kinézésű öreg bácsi kötözgette be a sebeket. A kötésnek már a levétele [is] roppant fájdalmas volt. Kaptam egy kötést az utazás alatt, de a gézt és a gyapotot ragasztószerrel erősítették meg. Ennek a lehúzása is már rettenetes kínokat okozott. Hát még a seb kimosása! A tisztító folyadékot nem kímélték, hanem pazarul alkalmazták úgy az alkoholt, mint a hydrogenium hyperoxidot.4 Féleszméletlen állapotban szállítottak a D. 6 jelzésű barakkba, ahol végre ágyba kerültem. A helyiségben többnyire önkéntesek voltak. Kadett Juhász, Dobisch Walter és egy lugosi hadapródjelölt őrmester közelébe jutottam. E helyen öt napot töltöttem el meglehetősen kellemesen. Minden nap kötöztek, és ezen kívül még pótkötéseket is kaptam, mert a seb erősen vérzett. Gyakran éreztem, hogy a sebekből csak úgy foly a vér. Első dolgom az volt, hogy édesanyámat, akit már a vonaton való menetelem alkalmával értesítettem a megsebesülésemről, újból tudósítsam. Igyekeztem megnyugtatni és elhitetni, hogy a seb nem veszélyes. Kívüle a legközvetlenebb ismerőseimnek is írtam. Nem tudom miért, az orvos diétás kosztot írt elő, pedig a gyomromnak nem volt semmi baja, sőt, mondhatnám mindig farkasétvágyam volt. Érthető tehát az örömöm és hálám Farkas néni iránt, aki rendes kosztot adott az orvosi előírás ellenére titokban. Lázam nem volt, csak az utolsó napon ment fel 38°-ra, de ez nem tartott sokáig. Ha nem is éreztem magamat rosszul, mégis mindamellett nagy örömmel vettem 19-én délután a menetlevelet kézhez, mely Budapestre, a XVI-os helyőrségi kórházra volt kiállítva. Örültem, mert tudtam, hogy szakértő orvosok kezébe kerülök először, aztán meg a rég nem látott ismerőseim közelében leszek.”5 4 Hidrogén-peroxid: erős oxidáló, fertőtlenítő, színtelenítő, szagtalanító vegyület. 5 Napló, II. füzet, 1915. április 14-19.
