Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

L'Auné Judit: Részletek egy 17 éves önkéntes ápolónő naplójából, 1914 - 1916

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

1. kép ■ Ciszterci rendház és templom, Eger (képeslap)

sebesült katonák nyugvóhelyéül. A kórház nagy áldozattal fel van szerelve mind azzal, ami a betegek gyógyulásához kell.”

Valamennyi kórházban a lelki sebek gyógyulásában - felekezetek szerint - a tábori lelkészek is segítettek. A növekvő számú sebesült ellátásához az orvosok mellett rengeteg hivatásos és önkéntes ápolónővérre volt szükség. E nemes feladatra igen sok honleány, hölgy és asszony jelentkezett. Egy ilyen önkéntes ápolónő naplójából fogok idézni, de előbb néhány szó a napló írójáról, Palasovszky Olgáról, aki 1897-ben született Budapesten egy polgári családban.

Édesapja ipari iskolai tanár volt, aki hazafiasságra és a költészet szeretetére nevelte gyermekeit. Édesanyját korán elvesztette, és ezzel vége lett boldog gyermekkorának. A 12 éves kislányra óriási teher nehezedett - kisöccse ekkor 10 éves volt -, az anyai és gazdasszonyi teendői mellett azonban iskoláit rendre elvégezte.

Egy év múlva, 13 évesen kezdett naplóírásba. Naplójában a félárva kislány „társra talált,” akivel megoszthatta örömét, bánatát, élete eseményeit. 1912- ben a 15 éves Olgát kisöccsével együtt egri nagynénjük vette magához, és itt kezdték meg gimnáziumi tanulmányaikat. Később Olga magándiákként az Angolkisasszonyok tanítóképzőjébe járt, mellette tisztviselői munkát is végzett. Mindezekről a napló I. részében olvashatunk. A háború kitörésekor azonban megváltozott a napló hangulata, hosszú bejegyzései a kórházi életről szólnak, hisz napjai nagy részét Olga a sebesültek ápolásával töltötte.