Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében

Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében írásának idején fejeződik be a dél-ti­­roli offenzíva.) A levélíró ismeri a címzett családját, de nem rokon, te­hát magázódva ír. Már a felütés is na­gyon harcias, és a folytatás is a férfi­as helytállást hangsúlyozza; érződik rajta, hogy (20 évesen!) meg akar felelni egy viselkedési normának, amit egy fiatal tisztjelölttől a közvé­lemény elvár. Kordokumentumként álljon itt a teljes szöveg: „Kedves Rica! Véres kézzel írom ezt a lapot. Tudniillik Beobachternek [megfi­gyelőnek] küldtek ki a legelső lövé­szárokba, és tegnap egy órán, ma két teljes órán át lőttek bennünket szakadatlanul gránátokkal. A fede­zékünk teli találatot kapott, az egyik bakám súlyosan, a telefonista köny­­nyebben megsebesült, nekem pedig a kezemet vagdalták össze a kövek, mert természetesen tovább telefonáltam. Nem a legfényesebb dolgom van, de majd megőriz egy pár jó szív fohászkodása! Kezeit csókolja: Kari Kis”. Róla a következő hírt a keleti fronton lévő Schmeitzl Gézától kapjuk, aki június 25-i levelében írja Arankának: „Édes jó Kari barátom (...) megfigyelés közben súlyos fejsebet kapott. Képzelheted, hogy oda vagyok miatta. Egy jó, nagyon jó barátom volt, csak nem hagy itt az árnyékvilágba!” (Kis Károly fejsérülé­se közvetlenül fenti lapja megírása után történhetett, mert hisz az eltelt tíz nap alatt a sebesülés hírének először el kellett jutnia a Pápán lakó szülőkhöz, onnan a jó barát Gigihez az orosz frontra - ahol közben dühöng a Bruszilov­­offenzíva -, majd Gigitől Budapestre, Arankához.) A gyűjtemény őriz két tábori lapot, amelyet a nagybeteg Kis Károly írt a trienti kórházból. írása egyre jobban szétesik, a július 10-i (képét is közöljük) alig olvasható: „Kedves Rica! Az egyedüllét (...?) óráiban a Maga kedves bájos alakja lebeg előttem. (...?) egyetlen vágyam... [Több szó olvashatatlan.] Üdv [a másik oldalon fel­adóként:] Kari Kis”. (A lapot ellenjegyezte a cenzúra. Vajon mit olvashatott ki belőle?) Ez egy haldokló búcsúja volt: Gigi augusztus 26-án közli, hogy Kari barátja 1916. augusztus 12-én a trienti kórházban meghalt. A szomorú események után vessünk pillantást a hátország békésebb tör­ténéseire. Aranka iskolája, az Amizoni Nőnevelő Intézet tanévzáró ünnep­3. kép ■ Kis Károly hadapród utolsó lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom