Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Suslik Ádám: Hatósági intézkedések a civil lakosság élelmiszerellátására. Új élelmiszerek megjelenése a piacon Sopron vármegye példáján 1917 - 1918
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. tését, mert a sertések leendő fő táplálékforrását látták benne. Amivel főként a munkanélkülieket és az erdős, hegyes területek lakosságát kívánták bevételi forráshoz juttatni, hiszen minden 100 kg után 15 korona pénzösszeget ígértek. Tervbe vettték, hogy az erdők és legelők kiirtásával, megszüntetésével nagy, összefüggő területen termelhetővé váljon. A páfránygyökereket csakis földmentesen, jól megmosott és levegőn szárított formában vette át a hatóság. Ezek gyűjtésére a legalkalmasabb időpont az ősz és a kora tavasz volt. A sertéstenyésztés további elősegítésére a magánházaknál, kórházaknál, vendéglőknél keletkezett ételmaradékokat is felhasználták.17 Bár ez nem volt egyszerű, hiszen a városokban - a falvakkal ellentétben — betiltották a magánjellegű sertés- és baromfitartást, főleg közegészségügyi szempontokra hivatkozva, így szükség volt a városok perifériáján telepek felállítására, ahol az ételmaradékokat mint takarmányt értékesítették, tehermentesítve a piacokat.18 A baromfik esetében hizlalásra a kölest, később pedig a kukoricát használták.19 Ha a piaci árus, kereskedő nem volt tenyésztő is egyben, nem kaphatott engedélyt kukoricavásárlásra. Legtöbben viszont azzal védekeztek, hogy ugyan nem tenyésztők, de a baromfi átvételekor még néhány napig őrzésük alatt állnak, addig pedig az etetésüket és hizlalásukat el kell látni.20 A kukoricát emberi és állati fogyasztás mellett egyéb nyersanyagok kinyerésére is használták. Már 1916-tól arra ösztönözték a lakosságot, hogy a kukoricát csirátlanítsák, olajtalanítsák, amivel a zsírigényeket pótolni lehet, sőt azzal a robbanószer-gyártáshoz elengedhetetlen glicerinszükségletek is fedezhetők.21 A malmoknak utasításba adták, hogy az egészséges vagy romlott (dohos) kukoricát eleve csak csírátlanítva dolgozhatják fel. Ilyen jellegű megkeresések esetén az őrlésre szánt termékek munkadíja ingyenessé vált, mivel 100 kg után fizetendő 3 koronás térítmény megfizetése helyett minden 100 kg kukoricából 10-12% csírát nyertek ki, amelyért a malomtulajdonosok átvételkor készpénz formájában 6 korona 60 fillért fizettek.22 17 Miniszteri rendelet (983/1918.) született arról, hogy a csatornába elfolyó mosogató- és egyéb szennyvíz nagy mennyiségű állati és növényi zsiradékot tartalmaz, amely okán a Magyar Olaj- és Zsírközpont saját költségen a vágóhidakon, kórházakban, szállodákban, vendéglőkben és henteseknél egy Bowermann-féle zsírfogó készüléket állít fel. MNL GYMSM SL IV./B. 409. Zsirfogókészülékek felállítása tárgyában rendelet. 7654./1918. ügyirat. 316. doboz. 18 MNL GYMSM SL IV./B. 409. Rendelet a maradékok és hulladékok kellő módon való felhasználása tárgyában. 2303./1917. ügyirat. 293. doboz. 19 Az élelmiszerhiányra hivatkozva megindult a baromfitojások konzerválása is. 1918. április 23-tól a nagy tételben konzervált tojások bejelentési kötelezettség alá kerültek, ahol fel kellett tüntetni a tulajdonost, a beraktározás módját, mennyiségét, célját. MNL GYMSM SL IV./B. 409. A konzervált tojás készletek kötelező bejelentése tárgyában rendelet. 6443/1918. ügyirat. 315. doboz. 20 MNL GYMSM SL IV./B. 409. Tengeri készletek zár alá vétele. 646/1916-1917. ügyirat. 290. doboz. 21 Fucsek László: A gazdasági élet állami irányítása Magyarországon a világháború alatt. Magyar Katonai Szemle, V. évfolyam 8. füzet. 1935.186. 22 MNL GYMSM SL IV./B.. 409. Tengerinek csírátlanítása zsírpótló és glycerin nyerés céljából. 1484./1916-1918. ügyirat. 305. doboz.
