Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Németh Ildikó: Dr. Manninger Vilmos és a soproni "tüdővész ellen védekező egyesület", 1917 - Megküzdési stratégiák a tbc ellen a hátországban

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

már Sopron városának és nem az egyesületnek adományozta a Waldhofot, nyilvánvalóan biztosabb kézben érezvén a fenntartás gondjait közvetlenül a városnál, mint az egyesületnél. A létesítendő új intézmény neve pedig az alapító kívánsága szerint „Manninger Ház - soproni erdőiskola”.19

Az erdei iskola mint iskolatípus nagyon újnak és modernnek számított még ekkor Magyarországon. Az első erdei iskolát, amely a természetben való nevelésre helyezte a hangsúlyt, New School néven az angliai Abbotsholmeban alapították 1889-ben. A magyarországi erdei iskolák előképei azonban inkább a német Landerziehungsheimek, a gyermekek egészséges fejlődését, egészségügyi okokból a szabad levegőn való tartózkodását szorgalmazó bentlakásos intézmények voltak. Az első ilyen iskolát 1908-ban Szombathelyen20 alapították, a német Charlottenburgban 1904 óta működő erdei iskola mintájára. A 20. század első felében Szombathely és Sopron mellett Farkasgyepún, Kis-Velencén, Budapesten és Kaposváron hoztak létre hasonló intézményeket, kifejezetten a tuberkulózis által veszélyeztetett vagy a betegségből gyógyuló gyermekek számára.21

Az erdei iskolák fő célkitűzése a gyógyulás és tanulás egyidejű biztosítása volt a tuberkulózisban legyengült, a betegségük miatt az iskolai tanulmányaikban lemaradt gyerekek részére. Az 1933-ban kiadott pedagógiai lexikon meghatározása szerint az erdei iskola „célja kettős: megóvni a gyenge szervezetű aszténiás, többnyire tuberkulotikusan fertőzött vagy komolyan veszélyeztetett tanulót a megbetegedéstől a természeti tényezők, a rendszeres testápolás, jó táplálék és a környezetből való kiemelés által, másrészt biztosítani az odautalt gyermekek részére a tanulmányokban való haladást.”22

A Manninger-féle Waldhof eredetileg egy vízimalom volt. A malom 1847-ben épült, építtetője Krausz Gottlieb, majd rövidesen Boór Sámuel borkereskedő és pénzkölcsönző tulajdonába ment át. Boór örököseitől a malmot a rokonságba tartozó dr. Manninger Adolf szemorvos vette meg.23 A Manningerek őse, Mátyás patkolókovács Kaboldról érkezett Sopronba, ahol 1762-ben kapott polgárjogot. Az ő dédunokája volt Manninger Adolf szemorvos (1845-1908), ükunokája pedig Manninger Vilmos (1876-1945), a híres sebész és rákkutató. Manninger Wilmos édesapja 1908-ban bekövetkezett halálát követően még egy szűk évtizedig birtokolta a Waldhof nevű

19 Heimler Károly (szerk.): Sopron szabályrendeleteinek gyűjteménye. Sopron, 1937. 180.

20 Vö: Gál József: A szombathelyi erdei iskola. Vasi Szemle, LIX. évfolyam 2. szám 2005. 226-249.

21 Langerné Buchwald Judit: Az alternatívitás értelmezési lehetőségei és megjelenése az oktatásban és a pedagógusképzésben. Iskolakultúra, 2011/12. 97.

22 Kemény Ferenc: Magyar Pedagógiai Lexikon, Budapest, 1933. 489-490.

23 Az ő nagymamája, Manninger Mátyásné Greilinger Zsuzsanna és Boór Sámuel anyósa, Forsterné Greilinger Éva Mária testvérek voltak, és szintén molnárcsaládból származtak.