Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Németh Ildikó: Dr. Manninger Vilmos és a soproni "tüdővész ellen védekező egyesület", 1917 - Megküzdési stratégiák a tbc ellen a hátországban
Németh Ildikó: Dr. Manninger Vilmos és a soproni „tüdővész ellen védekező ... nyaralót a hozzá tartozó hét katasztrális hold 1213 négyszögöl malombirtokkal. A család az évek során átalakította, kibővítette az egykori vízimalmot, amelyet Manninger Adolf annyira szeretett, hogy halálát követően a közelben temették el. Fia, Manninger Vilmos a Waldhofot 1917-ben ajándékozta a városnak, a tulajdonjogot egy évre rá, 1918. május 12-én jegyezték be.24 Az alapító okiratot 1917. május 11-én írta alá dr. Manninger Vilmos, a város törvényhatósági bizottsága pedig ugyanazon év június 21-én tartott rendes közgyűlésén a főjegyző és a polgármester aláírásával az alapítványért a vagyonjogi felelősséget elvállalta. Az okirat szerint „az iskolába felvételre kerülnek elsősorban Sopron városi vagy megyei családok gyermekei, akiknek családfenntartója a háborúban elesett, megsérült vagy megbetegedett, és akik e különleges higiénés nevelésre rászorulnak.”25 Az alapító a tulajdonjogot ajándékozás címén íratta Sopron városra. Az iskolában 6 és 14 év közötti gyerekek számára szánt helyet, a fertőző tuberkulózis azonban kizáró oknak számított, ezt a kitételt még az alapító okirat is rögzítette. A felvétel feltétele minden esetben a kórházi röntgenvizsgálat igazolt negatív eredménye volt. A Manninger család számára fontos volt, hogy az évek hosszú során át alakított kertet az új tulajdonos is fenntartsa. Külön pontban rögzítették a családnak azt a kívánságát, hogy a nagypapa, Manninger Gusztáv Adolf szemészorvos a közelben található magányos sírját is gondozza az intézet. Az erdei sírhely a mai napig megtalálható, szépen karbantartott. A Manninger-ház erdei iskola a kezdetektől elemi iskolaként működött, 18 fiú és 18 lány számára adott helyet. A gyerekek nyitott tanteremben, szó szerint a jó erdei levegőn tanultak, a hidegebb időjárásban is. Az intézet oktatási személyzete két tanítónőből állt (közülük egyik volt az igazgatónő). Munkájukat szakácsnő, kocsis és takarítónők segítették. A tanulók az ellátásért cserébe a család anyagi helyzetéhez mért díjat fizettek — de sok volt az alapítványi helyen fogadott gyermek is. A fenntartási költségeket a várostól kapott támogatás alig fedezte, épp ezért az iskolai év végével nyaranta pénzért gyermeknyaraltatást is vállalt az intézet. A jövőbe való legfontosabb befektetés a gyermekek egészségének, szociális körülményeinek, iskoláztatásának megfelelő feltételeit megteremteni. A maga eszközeivel ehhez járult hozzá az erdei iskola megalapításával Dr. Manninger Vilmos, aki az első világháború poklát katonai kórházat igazgató orvosként még jobban átérezhette. Elgondolása sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az épületben a mai napig iskola műkö-24 Horváth Zoltán: A soproni és sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története. Sopron, 1992. 33. és Heimler Károly i. m. 180-181. 25 Heimler Károly i. m. 180.
