Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
Dohánygyárak 55 emiatt nem tudták illetőségüket igazolni, őket elbocsátással fenyegették, ráadásul úgy, hogy nem tarthattak igényt sem nyugdíjra, sem végkielégítésre. 1928 szeptemberében ünnepelte a gyár fennállásának 30. évfordulóját, mely alkalomból a dolgozók egy gyönyörű babérkoszorút ajándékoztak Nedeczey János polgármesternek. Az ő érdeme volt ugyanis, hogy anno a sok pályázó közül Munkács városa kapta meg a gyáralapítás lehetőségét. 1936 januárjának végén ismét botránytól voltak hangosak a lapok a munkácsi gyár kapcsán. Egy belső ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy nagy mennyiségű készáru hiányzik a raktárakból: negyvenezer egyiptomi és kilencvenezer Memphis cigaretta, valamint 7-8 zsáknyi, azaz kb. ötszáz csomag Karpatski dohány. Erről azonnal jelentést tettek az igazgatónak, aki a hír hallatán rosszul lett. A helyi rendőrség nyomozást indított és tizenhárom embert őrizetbe is vettek, de gyanújuk alaptalannak bizonyult. A raktár főfelügyelőjét mindenki becsületes embernek ismerte, az ő hibája csupán annyi lehetett, hogy az elbocsájtások következtében megszaporodott munkája miatt nem volt képes a folyamatos és mindenre kiterjedő ellenőrzésre. Május 25-én kezdődött meg a bírósági tárgyalás, ahol nyolc vádlott volt jelen. Steinberger Mór, a fővádlott időközben felakasztotta magát. A lopás elkövetői a hírhedt Som rád i-fivérek és Lengyel József ismert betörők voltak, a többi gyanúsított trafikosként dolgozott, ellenük orgazdaság volt a vád. A nem túl nyugalmas életű üzemet 1946-ban felszámolták, és az épületbe műszergyár költözött. SZEPESBÉLA 1898—2004 — ma: Továrenská 204/1, Spisská Beid, Szlovákia „Nagy örömet keltett Szepes-Bélán és az egész Poprádvölgyben a kormánynak az az elhatározása, melyszerint a tervezett új dohánygyárnak felállítási helyéül Szepes-Béla van kiszemelve. Ezen gyártelepnek létesítésével a különben is nagy szegénységgel küzdőpoprádvölgyi lakosoknak új keresetforrás megnyílik ” — írta az Országos Hírlap 1898. február 15-én. Még abban az évben üzembe helyeztek egy átmeneti kis szivargyárat a mai Zimná utca 34. szám alatt. Ez azonban rövidesen már kicsinek bizonyult, így 1905-19x3 között kiépítették az új és hatalmas gyártelepet a mai Továrenská utcában. A modem épületegyüttes egy háromszintes gyártási épületből, két raktárból, egy műhelyből, egy vízműből, egy kazánházból és egy gőzzel hajtott erőműből állt. 1920-tól a település Csehszlovákiához került, a gyár azonban tovább működött. A vásárlói igények változásai miatt 1939-től felhagytak a szivargyártással. Az 1950-es évektől kezdődő fejlesztések után hamarosan Csehszlovákia legversenyképesebb gyára lett, napi 20 millió darabos cigarettatermelésével. 1992 májusától a szlovák dohányipar irányította az üzemet, majd hamarosan külföldi kézbe került. Hatalmas fejlődés következett, mind a technológiát, mind az infrastruktúrát modernizálták, azonban egy évtized múltán a tulajdonos mégis úgy döntött, hogy felszámolja a gyárat, így Szepesbélán 2004- ben megszűnt a dohánygyártás. BUDAPEST-LÁGYMÁNYOS 1911-1965 - Budafoki út 99. Áll Budán egy hatalmas épületegyüttes. Az ipari építményekre egykor oly jellemző külső formája a felületes szemlélő elől rejtve van, a másik, jobban látható, Budafoki úti oldala viszont mára jellegtelenné és lepusztulná vált. Manapság, még aki mellette lakik, az sem valószínű, hogy tudja, mi is ez a hatalmas háztömb. Egykoron az ország legújabb, legnagyobb és egyben legmodernebb dohánygyára volt: a Budapest-Lágymányosi. Története a századfordulóig nyúlik vissza, amikorra a főváros rohamtempóban, csupán néhány évtized alatt kiépült, mondhatni, világvárossá fejlődött. Egymás után nőttek ki a földből a bérpaloták, emelkedett a lakosságszám, és értelemszerűen ezzel együtt fogyott a hely a szűkebb értelemben vett belvárosban. A nemrég még peremkerületnek számító, így temérdek gyárnak is otthont adó Ferencváros egyszerre a város közepén találta magát. Már az 1870-es években felmerült, hogy az ipari létesítményeket ki kell szorítani a belső területekről, de ezt végrehajtani nem volt olyan egyszerű. Felkerült a száműzetési listára a szintén a IX. kerületben szorgoskodó, és hatalmas (Üllői út — Köztelek — Ráday (akkor Soroksári) és Kinizsi utca által határolt) területet elfoglaló Ferencvárosi Dohánygyár is. A több mint fél évszázada ott működő üzemet többször
