Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
DOHÁNYGYÁRAK 53 Az építkezések 1897 tavaszán kezdődtek, és 1899. október 15-re készült el az új gyártási részleg, addigra a munkáslétszámot is sikerült ötszáz fő körülire emelni. 1906-ban dolgoztak a gyárban a legtöbben, ekkor 720 fő, 1912-ben már csak 640 munkás állt a gyár alkalmazásában. 1917-től az új igazgató, Bozidar Sabljic beképzeltsége miatt népszerűtlen volt a dolgozók körében, és a gyár termelékenysége is stagnált. Ennek oka a világháborún kívül a szivarfogyasztás csökkenése volt. Zenggben ugyanis csak szivarokat készítettek, és ezekből már jelentős készlet halmozódott fel, azonban akkor már nagyobb igény mutatkozott a cigarettára. 1929-től folyamatos hanyatlás indult, és a kis üzem többé már nem tudta visszanyerni régi fényét. A II. világháború alatt, 1943-tól jugoszláv partizánok uralták ezt a területet, és a világháborúban egy bombázás során a gyár is megsérült. A munka rövid ideig még a megrongálódott épületben is folytatódott, majd 1945. április 9-én a zenggi üzem végleg bezárta kapuit. SEPSISZENTGYÖRGY 1897-2010 - ma: Strada Kos Károly 40-42., Sfántu Gheorghe, Románia Az 1880 előtt különálló Szemerja település és Szentgyörgy közötti területeken a 19. század végéig dohányt termesztettek, melynek hagyományai a r8. századig nyúlnak vissza. A Kolozsváron megjelenő Nemzeti Társalgó 1839-es évfolyamának egyik száma is utal erre: „Szemerjától dohánykertek közé szorítva keskeny, de jó út viszen Szt. Györgyre.” Korabeli feljegyzések szerint az 1849. július 23-i szemerjai csata után a honvédcsapatok is dohánykerteken át jutottak a szentgyörgyi magaslatra. Az 1860-as években az „716 házfüst alatt” élő, mintegy 2850 szentgyörgyi lakosból 330-nak nyújtott megélhetést a dohány. 1866-ban 314 nevet olvashatunk a termelési engedéllyel rendelkezők lajstromán. 1872 telén 11 200 kg dohányt adtak le az aradi begyűjtőknek, 1873-ban mintegy 100 holdon termeltek: a román templom körüli telkeken, azaz a „kerek hegyen ”, Szépmezőn és a Szemerja felőli dombokon. Egy 1877-es feljegyzés szerint 91 szentgyörgyi lakos kapott „tubák ültetésére szabadalmat”, s mintegy 11 000 kg dohányt szolgáltattak be az aradi beváltónak. A dohányjövedéki kihágásokat szigorúan büntették, például a helybéli Kováts Józsefet 1869-ben 1050 forintra bírságolták, ez több volt, mint a polgármester éves fizetése. 1880-ban Szemerjától ideiglenesen megvonták a dohánytermesztés jogát, de 1883- ban már ismét 28 holdon termesztettek a helyi gazdák. 1894-ben kormányjavaslat született egy székelyföldi dohánygyár építésére, mert létrehozása hozzájárulna a lakosság tömeges kivándorlásának megakadályozásához. Sepsiszentgyörgy elöljárósága ezen ágazat hagyományaira is hivatkozott, amikor 1897-ben pályázatot nyújtott be dohánygyár létesítésére. 1897-ben az országosan beérkezett 41 pályamű közül Gödri Ferenc polgármester pályázata nyerte el a dohánygyár létesítésének jogát Sepsiszentgyörgyön. Megfelelő épület hiányában az államkincstár 1897-től 1903-ig bérbe vette az éppen akkor felépült bérpalota (a mai városháza) épületét. A csomagolt dohány és szivargyártás november 18-án kezdődött meg 80 munkás foglalkoztatásával. I90t-ben az állam megvásárolta a Brassói úton a Wellenreiter-család hatholdas telkét. A mai kisstadion helyéről kitermelt földet csillékkel szállították a gyártelepre, és az út felőli részét egy méter magasságban feltöltötték. Még ebben az évben megkezdték a kétemeletes raktár építését. 1902—1903-ig elkészült az igazgatói lakás és két egyemeletes épület, így a gyár még az év októberében beköltözhetett. A telket körülkerítették, utca felőli részén ma is áll a Pap Lehel cementgyárában készített míves vas- és betonkerítés. 1904-1905-ig a telek északi részén befejezték a második kétemeletes raktárépületet, a déli részen pedig az egyemeletes tisztviselői lakás, valamint a 31 méter magas víztorony építését. 1907-ben elkészült a kétemeletes főépület is, és ezzel az építkezés befejeződött. A széles gyalogjárót két oldalról hatvan kanadai juharból álló fasor szegélyezte, melyet 1905-ben Heigel István igazgató kezdeményezésére ültettek, és a fák egy része még ma is él. i9to-ben a szemerjai erdőben lévő Bodor-kútból - közismert nevén Tetves-kút — megoldották a gyár vízellátását is. Az alkalmazottak száma addigra 900 főre ugrott. Ebben Két férfi »főnök« és a munkásnők tablóképe
