Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
52 DOHÁNYGYÁRAK vezetés dohánygyár létrehozását kezdeményezze. Pályázatuk sikeresnek bizonyult, és Szombathellyel szemben Szentgotthárd nyert: ott jöhetett létre az új gyár 1894-ben, melyet még 1896-ig tovább bővítettek. A Köztelek 1895. augusztus 3-i cikke szerint: „a dohánygyár épülete már közeleg a befejezéshez. Julius hó 29-én ülték meg az épületen dolgozó munkások annak tető alá hozatala ünnepélyét. A gyárban jelenleg dolgozó 216 munkásleány számát, mihelyt az épület átadható lesz a használatnak, 500-ra fogják fölemelni. A jövő évben a gyárnak 20 millió szivart kell elkészítenie.” Eklektikus stílusban, armírozott (kidomborodó sarokkövekkel díszített) téglafalakkal épült a gyár kétemeletes főépülete, melyet kétoldalt különálló, szép, szimmetrikus épületekkel egészítették ki, ezekben lakott az igazgatóhelyettes és a gondnok. Jobb oldalon a Rába felé húzódva épült fel az emeletes raktár. 1894-től kezdték meg a szivarok kézi gyártását, egy műszakos munkarendben. 1895 végére a munkáslétszám már 345 főre nőtt, főleg a környékről bejáró női dolgozók jelentették a munkaerőt. Ebben a kezdeti évben még csak 6,5 millió szál szivar készült. „E gyár kezdetben leginkább rövid szivarok előállításával foglalkozott, hogy munkásait ez olcsó szivarok készítése által gyakoroltassa be a finomabb szivar-fajok gyártásába.” (Magyarország vármegyéi és városai, 1898.) 1910-ben már 893 munkást foglalkoztattak. 1935-től megkezdték a cigaretta gyártását is. A termelés növelése érdekében üzembe állított új gépeket a Kasza és Kovácsművek Rt.-tői vett árammal működtették. Egy munkásnő nyolc óra alatt 1300—1400 cigarettát gyártott. 1928-ban 104 méter mély artézi kutat fúrattak, és az önálló vízellátást víztorony létesítésével oldották meg. A gyár termékeinek jó minőségét mutatja, hogy 1940-ben 1,2 millió szivart gyártottak belföldre és 22 milliót külföldre. A II. világháborút követően, 1945. április 6-án már 435-en felvették a munkát, így újraindult a termelés. 1946-ban 4,6 millió szivart és 271 ezer csomag pipadohányt gyártottak. Szintén ebben az évben a gyárban napközi otthon létesült csecsemők, óvodás és általános iskolás gyerekek részére, és a háromszori étkezés is ingyenes volt. 1948-ban, a nemzeti vállalati rendszer kialakítása során a termelést leállították, a leszerelt gépeket pedig Egerbe szállították. Ezzel egyik percről a másikra megszűnt négyszáz munkahely. Az épület bal szárnyában, az egykori igazgatóhelyettesi lakásban lánykollégiumot létesítettek. A jobb oldali gondnoki lakás pedig a szomszédos szanatórium területéhez lett csatolva, majd később össze is építették azzal. 1952-ben a Budapest Főváros Tanácsa megvásárolta a gyárat és területét, ahol szociális otthont hoztak létre. Zömében elfekvő és elmebetegeket szállásoltak ide. A dohánygyári raktár épületében gabonatárolót rendeztek be, és a malmot innen látták el búzával. ZENGG 1894—1949 — ma: Stara cesta, Senj, Horvátország Mivel a fiumei gyár már nem tudta kellő mértékben fedezni az egyre növekvő mennyiségi igényeket, ezért a közelben új dohánygyár felállítása vált szükségessé. A választás Zengg településre esett, melynek tengeri kikötője nagyban megkönnyítette az összeköttetést Fiumével, és a szállítás szempontjából is fontos szerepe volt. 1894. november 4-én, a volt tüzérségi laktanya épületében kezdték meg a termelést, eleinte még a fiumei gyár fióküzemeként. A gyár egyre bővült, majd 1896-tól már önállóan működött. Az első igazgató, a munkások között is kedvelt Duro Vidmar egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig, azaz 23 éven át vezette a zenggi gyárat. Az alacsony munkáslétszám folyamatos problémát jelentett, ezért a környékbeli településekről is keresték a munkaerőt, főleg lányokat, asszonyokat. 700 dolgozóra lett volna szükség, de ehhez egy új gyárépület létrehozása is kellett. У*,-ss /
