Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
Dohánygyárak 49 P*Pa M, kir. dohánygyár t % mesen állni ehhez a helyzethez, ám 1935-ben, Fábián Imre igazgató hirtelen elhalálozása után az új vezető, Csépán Béla, aki a pesti viszonyokhoz volt szokva, már nem volt ennyire elnéző. A készített cigaretták minőségével nem volt elégedett, azok átvételét megtagadta, mire a még éppen csak betanuló munkásnők háborogni kezdtek. Akkora felzúdulás kerekedett, hogy megnyugtató elintézésére már központi vizsgálatot kellett indítani. A fővárosból kiérkezett a Központ küldötte, aki a munkásnőket megnyugtatta, és helyzetük rendezését ígérte. A világháború végén, a visszavonuló német és magyar nyilas katonai alakulatok a gyár áruraktárát feltörték és kifosztották. Szerencsére a gépek nagy részét érintetlenül hagyták, ez tette lehetővé, hogy a front átvonulása után alig két héttel a Vörös Hadsereg által biztosított nyersanyaggal újraindulhatott a termelés. A dolgozók bérének kifizetéséhez a polgármester két részletben közel 200 000 pengő kölcsönt adott. A háború utáni új korban az első igazgató Kaprinay Ferenc lett, aki korábban lakatosként dolgozott a gyárban... 1950-ben a gyárat felszámolták, mondván: termékei iránt erősen visszaesett a kereslet. Az épületekbe a Budapestről áttelepített Elekthermax Villamossági Vállalat költözött, mely részben átvette a dohánygyári munkásokat. Aki ezt az új munkát nem vállalata, azt nyugdíjazták, vagy végkielégítésben részesítették. A szivargyártás terén az egri üzem lett a „jogutód”. BUDAPEST-ÓBUDA i8p3-ip$o — Polgár utca 6—10. 1892-ben a filoxérajárvány következtében kipusztult szőlővidék megélhetés nélkül maradt népének munkaerejére alapozták az új dohánygyár felállítását Óbudán. A Köztelek 1893. május 3-i cikkében elég lesújtó képet fest a gyárról, „melyet 1200 munkás foglalkoztatására terveztek, mint értesülünk, nem tudott eddig 375 munkásnál többet összehozni. Ezek legnagyobb része is kezdő, tehát igen gyenge munkaerő. Folyton keresik a munkásokat, de nem kapnak. Különösen nagy baj az, hogy alkalmas munkavezetők nincsenek. A 375 munkás egyebet, mint a legkevesebb gyakorlottságot igénylő gyártmányokat előállítani nem képes." Hamarosan azért javult a helyzet, és az új üzem már röviddel beindítása után napi negyedmillió cigarettát és körülbelül 2000 csomag pipadohányt állított elő. A dohánygyár épületéről a kortársak elmondták: a „szolid stylben ”, az akkoriban divatos pavilonrendszer szerint készült épület „igen jó benyomást kelt csinos, nyerstégla külsejével, eltérően az állami építkezés régibb, kaszárnyákra és fogházakra emlékeztető modorától”. Az összes honi dohánygyár között ekkor mind külsőre, mind berendezését tekintve legmodernebbnek számító óbudai üzem indulásakor 500 nőt és 30 férfit alkalmazott. Első igazgatója Milde József királyi tanácsos volt, aki a fiumei dohánygyár létrehozásában is Munkaterem Óbudán az ipm-es években
