Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
46 DOHÁNYGYÁRAK kezdődött a termelés. „A szivargyártás megkíséreltetett és majdnem két éven át űzetett is, de mivel a földműveléshez szokott munkásnép erre egyáltalában nem bírt hajlammal, a szivargyártás eme gyárban végképen beszüntetett." így Debrecenben leginkább pipadohány és a Thanaton elnevezésű dohánykivonat készült. Ebben viszont kimagaslók voltak, és a nagyarányú termelés eredményeként 1889-től Zágrábban megszűnt a közönséges pipadohányok gyártása. Az igények változásával lépést tartva 1894-től főként olcsóbb fajta cigaretták előállításával foglalkoztak. 1914-ig főleg Hölgy, Király, Magyar, Virginia cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart, Legfinomabb Magyar cigarettadohányt, Finom- és Középfinom Magyar, Hazai, Kapa és Mérsékelt árú pipadohányt készítettek. Utóbbit kizárólag a katonaság és egyéb fegyveres testületek tagjai vásárolhatták, e korlátozás miatt belső használatban csak „Limitó”néven emlegették. 1896-ban a gyár közel 80 ezer mázsa nyersanyagot használt fel, készgyártmányainak értéke elérte a 8 millió forintot. 1898-ban a munkások közül csupán 150 volt férfi, napi keresetük 75 krajcár és 1,50 forint között volt, a mintegy 1300 női munkás bére 50 és 90 krajcár között alakult. Az első világháborúban a súlyos nyersanyaghiány okozott nagy problémákat, így a termelés a teljes kapacitásnak csupán 30-40 százaléka volt ezekben az években. A pipadohánygyártás nyersanyagának pótlására ebben az időben sok esetben alkalmaztak a Nagyerdőben összegyűjtött, majd kiszárított tölgyfalevelet. 1926-ban kívülről felújították a gyártási üzemet. Akkoriban történt, hogy a dohánybeváltókból érkezett, átlagosan 180 kilós bálákat raktárhiány miatt a gyár udvarán helyezték el, 15-20 méter magas piramis alakba tornyozva, gyékénnyel letakarva. Ennek a szakszerűtlen felhalmozásnak volt köszönhető, hogy egy nagy esőzés során 5-6000 mázsa dohány tönkrement. Debrecen tf ÍR hír. dohdngguór 1929-ben megindult a nikotingyártás, ami lehetőséget adott az addig értéktelen melléktermékek és dohányhulladék hasznosítására. A gyár kezdetben egy műszakban termelt, ezt később felváltotta a folyamatos üzem. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. szeptember 8-án a háborús események miatt ideiglenesen beszüntették a gyár működését. 1944. október 19-én, amikor a harcok után felszabadult Debrecen, a város nagy része és a jelentősebb üzemek romokban hevertek. Ehhez képest nagyon rövid idő után, október 23- án újra megindult a dohánygyár termelése. Főleg a szovjet Vörös Hadsereg részére gyártottak cigarettát és pipadohányt jóvátétel címén, ezeket 2, 3 és 5 pengős áron hozták forgalomba. A lakosság részére történő cigarettagyártás csak 1946- ban indult újra. SÁTORALJAÚJHELY i8pi. november 26. óta máig üzemel - Dohány utca 1—3. Hazánk legrégebbi dohánygyára működik ma Sátoraljaújhelyen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a „címet” a folyamatos gyárbezárások útján érte el, hiszen nem ez volt a legrégebben felállított üzem, persze ez a tény semmit sem von le 128 éves működésének eredményeiből. Az 1890-es évek végén 21 dohánygyár termelt Magyarországon, 197 tisztviselő, 233 altiszt, 1322 férfi és 17 968 női munkás szorgos közreműködésével. A Dohányjövedék éves nyeresége ekkor 12 millió korona körül alakult. Akárcsak Óbudán vagy Pécsett, a környékén pusztító filoxéra-járvány itt is ellehetetlenítette a szőlőművelést, ami nagymértékű munkanélküliséghez vezetett, így egyre erősödött az elvándorlás. A Kincsár ekkoriban további dohánygyárak felállítását tervezte, mert remek lehetőség volt a lakosság foglalkoztatására. Eleinte Sátoraljaújhely mellett
