Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
Dohánygyárak 45 megmásíthatatlan volt. A gyár átalakítására és kibővítésére hat hónapot terveztek, az elbocsájtott munkások - ha vissza is veszik egy részüket - addig mindenképp bér nélkül maradtak volna. A polgármester vezetésével száztagú küldöttség utazott Budapestre a miniszterhez, további egyeztetésre, rávilágítva, hogy az átalakítások alatt is üzemben tartható lenne a gyár, és úgy legalább nem maradnának bér nélkül az emberek. Ennek megvalósítására csak úgy kaptak ígéretet, ha találnak rá olyan megoldást, ami nem terheli meg külön az államkincstárt. Egy hét elteltével már az asszonyok hálaküldöttsége járult a polgármester elé, megköszönve, hogy sikerült elérni az elbocsájtások — legalább átmeneti — elodázását tavaszig, aminek köszönhetően az átalakítás alatt is tovább dolgozhattak, bár későbbi sorsuk még akkor is bizonytalan volt. 1928 szeptemberében a Délmagyarország arról tudósított, hogy néhány munkanélküli ember bemászott a gyárudvarra, az ott tárolt dohányhulladékból két zsáknyit összeszedtek, megtisztogattak, és 200 pengőért értékesítettek. Ötletük sikeresnek bizonyult, így visszatértek a gyárba, de egyikük a kerítésről leesett, hangos jajgatására az éjjeliőr felfigyelt, így lebuktak. A bírósági tárgyaláson a gyár igazgatója elmondta, hogy a kirakott hulladék értéket nem képviselt, őket kár nem érte, így nem kéri a vádlottak megbüntetését. Az ügyész a vádat ejtette, a törvényszék az eljárást megszüntette. 1930-tól a Jövedék elhatározta két újfajta, egyiptomi jellegű cigaretta, a Cleopatra és a Pharao forgalomba hozatalát, amelyek készítésére a szegedi gyárat rendezték be. A harmincas évek elején, a nagy gazdasági világválság ide-Készülnek az új Cleopatra és Pharao cigaretták, 1930 jén a Dohányjövedék bevétele is visszaesett, mert a fogyasztók kénytelenek voltak átszokni az olcsóbb termékekre. Emiatt több vidéki dohánygyárban csökkenteni kellett a termelést, és így számos alkalmazottól megváltak. Szeged szerencsés volt, ott nem történt elbocsájtás. 1933 augusztusától csak a munkaidőt csökkentették le heti öt napra, de még így is napi egymillió cigarettát készítettek az üzemben, a város dohányraktárában pedig négymillió pengő értékű késztermék volt felhalmozva. 1935-ben a gyár fennállásának 50. évfordulójára szervezett ünnepség a rókusi templomban tartott szentmisével kezdődött, majd a munkateremben tartottak díszülést, amin részt vett a miniszteri tanácsos, a püspök és a főispán is. Szécsey Béla igazgató visszaemlékezett a gyár történetére, mely csupán 40 munkással kezdte meg működését és ötven év múltán már 342 embernek adott munkát. 1949-ben váratlan döntés után felszámolták a gyárat. A telepet hamarosan a Szegedi Ruhagyár vette használatba, és itt működött egészen 2005-ig. Napjainkban az egykori gyárépület - szépen felújítva - irodáknak, cégeknek ad otthont. DEBRECEN 188/-2004 - Vágóhíd utca 2. A Jövedék tevékenységének szélesítésére a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium újabb dohánygyár építését határozta el. A már működő tíz gyár további bővítéséről szó sem lehetett, azokban már így is 15 400 munkás zsúfolódott össze. A leendő helyszínek között felmerült Szeged, Szabadka és Arad is, de a választás Debrecenre esett. A város vezetése a Pénzügyminisztérium kérésére 1880-ban 24 kataszteri hold földterületet engedett át a pénzügyi tárca javára. A telek a város akkori központjától 1,5 km-re helyezkedett el, kissé mélyen fekvő, nádas, ingoványos területen, melyet a lakosság eredetileg legelőnek használt. Az építkezés megkezdésekor nagy gondot okozott a talajvíz elvezetése és a föld stabilizálása, így az egész U alakú épülettömb alá egyméteres betonalapot készítettek, ami jelentősen megnövelte a munkálatok idejét és költségeit. A Debreczen—Nagyváradi Értesítő szerint 1886. október 24-re „a dohánygyár főépületének építése már annyira előhaladt, hogy kevés hijján az egész második emelet fala is fel van rakva; sőt a keleti szárnyon már az ácsmunkát is megkezdték. Hozzáfogtak a gépház és a 33 méter magas gyárkémény alapjának betonirozásához is. Az építési vállalkozók: Gregersohn és Fischer czég tegnap, szombaton nagy bokréta (felegyenlet) ünnepélyt rendeztek, mely alkalommal a harmadfélszáz munkást megvendégelték.” 1887. október 25-én került sor a gyár átadására, és meg
